A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
3ö6 (Barco) huszárezrednél 1788 november 15-től főhadnagy. Késztvett a török háborúban és Kalafátnál kitüntetvén magát, meg is sebesült. 1793-ban a francia hadjáratban, 1794-ben pedig Belgiumban harcolt, hol egy alkalommal György angol király különösen megdicsérte. A 2. (Toscana) huszárezrednél lett 1789 június 1-én II. kapitány, 1794 május 26-án pedig I. kapitány. 1797-ben Styriában nagyobbszámú gyalogságot mentett meg a bekerítő ellenségtől. 1797 augusztus 1-én őrnagy és 1799-ben az olasz háborúban harcol. 1800 november 30-án mint alezredes a szatmárvármegyei felkelő nemes sereg élére került, azonban 1801 május 22-től azért létszámfeletti tiszt a 2. (ekkor már József fhg.) huszárezredben. 1802 január 25-től a 11. (székelyhatárőr) huszárezredben, hol 1803-ban cs. kir. kamarás lett, 1804 november 21-től pedig mint ezredes újból a 2. huszárezrednél szolgál. 1809 február 13-án tábornok és kitűnik az ez évi olasz hadjáratban. 1813-ban a hanaui csatában (okt. 30—31) küzdött. Franciaország megszállása alkalmával sikerrel támadt a briennei ütközetben (1814 jan. 29). Még 1813 augusztus 18-tól altábornagy, 1825-től pedig a 2. huszárezred 2-ik tulajdonosa. 1830 október 21-én lovassági tábornok és ez évben v. b. 1.1. 1833 december 4-től a magyar nemes testőrség hetedik kapitánya volt. Meghalt 1840 március 20-án Miskolcon. Özvegye, Nagyszigethi Szily Mária (1781—1858) cs. kér. és palotahölgy, a szabadságharc után 1850 júliusában Pozsonyban fogságba került, honnan csak hónapok múltával szabadult. (Címeresnemeslevél 1655. A gárdakapitány, br. S. Gábor (1734— 1818) és br. Orczy Zsuzsanna (1741—1784) fia, az 1735 február 2-án magyar bárói rangot és előnevet nyert S. Gábor (1690—1762) és gr. Berényi Katalin unokája.) 1060. báró SPLÉNYÍ MIHÁLY (Miháldi). Született 1740 Ternye (Sáros vm.). Katonai pályáját 1756 november 1-én mint hadapród kezdte az 1. (Császár) huszárezrednél. 1757 március 1-től már a Splényi huszárezrednél szolgál és itt lett 1758-ban alhadnagy, 1761-ben főhadnagy, majd 1764-ben II. kapitány. 1768 március 6-án már őrnagy, november 1-től a 3. (Esterházy) huszárezredhez helyezve. Innen 1769 január 1-én a 8. (Nauendorf) huszárezredhez került és 1772 január 1-én mint alezredes tért vissza a 3. huszárezredhez, hol 1773 május 1-éu ezredes, majd ezredparancsnok lett. 1778^9-ben résztvett a bajor örökösödési háborúban. 1779 október 4-én tábornok, azonban súlyos sebesülése folytán a további harctéri szolgálatra alkalmatlanná válva, kassai vár parancsnok lett. Majd gr. Kálnoky Antal lovassági tábornok halála (1783 jún. 16) után, 1784 január 24-től a 2. (Kálnoky, illetve most már Toscana) huszárezred 2-ik tulajdonosa. A testőrségnél 1784 április 12-től testőr- alkapitány és 1791-ben a prágai koronázásra kirendelt 30 főnyi testőrkülönítmény parancsnoka. 1796 május 12-től altábornagy volt. Szigorú parancsnoki intézkedései miatt a gárdisták 1794-ben panasziratot készítettek és nyújtottak be gr. Pellegrini tábornagyhoz, sérelmeik orvoslását kérve. Meghalt 1809 augusztus 17-én Gyöngyösön. (Nemességi adatok br. S. Ignácnál. A testőralkapitány, a bárói rangot nyert S. Gábor (1690—1762) és gr. Berényi Katalin fia.)
