A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
36 Azt hiszem, általánosan ismert dolog, hogy a gárdatestületnek úgy az első összeállítása, mint a későbbi, időnkénti kiegészítése a nemes vármegyék ajánlásai és a hadsereg csapattesteinek felterjesztései alapján történt, s hogy . abban a testületben, amelynek a szabályok szerint egyik legfőbb rendeltetése az volt, hogy az udvar fényét emelje s az uralkodóház személyes biztonságáról gondoskodjék, csak olyan nemesifjak foglalhattak helyet, akikért egy-egy vármegye nemes közönségének ,,universitas“-a, illetve egy-egy csapattest tisztikara erkölcsi felelősséget vállalt. Hogy a számszerinti adatokkal kezdjem, általános tájékoztatásul meg kell említenem, hogy a magyar nemes testőrség, melynek létszáma 120 és 40 között ingadozott, fennállása alatt összesen 1315 nemes úrfit vett fel neveltjei, illetve tagjai közé. A felvehető ifjak száma megyék szerint külön-külön megállapítva nem volt. A nagynépességű, nemesektől sűrűbben lakott vármegyék (mint pl. Pest m., Nyitra m., Pozsony m.) természetszerűleg több alkalmas ifjút tudtak ajánlani, a gyér népességűek kevesebbet. S hogy a török megszállást szenvedett dunántúli és alföldi megyék nemessége létszám tekintetében nem vetekedhetett a be nem hódolt északi és nyugati megyék nemességével, az természetes és közismert dolog. A testőröknél általában feltűnik a letöltött szolgálati éveik számának személyek szerinti nagy különbözősége. Volt közöttük olyan, aki hosszú éveken át a gárda tagja maradt, s voltak viszont, akik egy év, vagy pár hónap eltelte után már kiváltak a testület kötelékéből. Ennek a különös jelenségnek a megértéséhez tudni kell, hogy a testőrségnél eltölthető szolgálati idő kezdetben pontosan megállapítva nem volt. Az alapokmány erre vonatkozó szakasza nagy általánosságban csupán any- nyit mond, hogy a testőrök pár esztendeig („annis pauculis“) teljesítenek szolgálatot, de a gyakorlatban még ez az általános megszorítás sem érvényesülhetett, s ezért, a lehetőségeket kihasználva, egyes gárdisták (mint pl. maga Báróczy Sándor is, aki 45 évig volt a gárdapalota lakója) évtizedekig meg tudták hosszabbítani testőrszolgálatukat. Ferenc király volt az, aki a magyar testőrség számára kidolgoztatott új szabályzatban, a XVIII. század legvégén 5 évben állapította meg a gárdisták rendes szolgálati idejét. Ezt az 5 évet azonban a nemes úrfiaknak nem kellett mind katonai, szorosan vett testőrségi szolgálatban eltölteniök. Azoknak az ifjaknak, akik testőrszolgálatból való elbocsátásuk után állami szolgálatba kívánták magukat felvétetni (bár ilyen alkalmazásra a szabályzat szerint jogigényt nem támaszthattak) a Ferenc király-féle szabályzat megengedte, hogy 3 évi testőrszolgálat után (ha ezt az időt nyelvek tanulásával és közszolgálatban hasznosítható szakismeretek szerzésével jól kihasználták) a még hátralévő két szolgálati évüket, gyakornoki minőségben, a cs. kir. udvari kamaránál, vagy a többi udvari hivatalok egyikénél tölthessék el. Ennek folytán a szorgalmas testőröknek, ha elbocsátásukkal egyidejűleg nem is kapták meg a kívánt közszolgálati állást, többi társaikkal és más nemesifjakkal szemben megvolt az a határozottan nagy előnyük, hogy a gárdánál szerzett nyelvi és tudományos szakismerteik birtokában, s a hivatali ügykezelésben szerzett gyakorlati tájékozottsággal a továbbiak során könnyen biztosíthattak maguknak megélhetést és kellő érvényesülést nyújtó elhelyezkedést. A legtöbb testőr azonban a hadseregtől jött, s elbocsátása után a hadsereghez is tért vissza. A gyalog- vagy lovasezredeknél a volt gár-
