A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
297 osztatott be. Innen 1826-ban a 2. (Modena) vértes lovasezredhez helyezve, ott 1827-ben főhadnagy volt. (A gárdista, az 1798 szeptember 1-én címeresnemeslevelet nyert P. András fia.) 909. PIACSEK ANTAL. Született 1749-ben Predmér (Trencsén vm.). Hadapród volt az 52. (Károlyi) gyalogezredben. A testőrséghez 1768 február 4-én vétetett fel Trencsén vármegye ajánlatára. Azonban miután a főudvarmesteri hivatal február 13-án az alapon óvást emelt felvétele ellen, hogy magatartása nem felel meg a testőrségi követelményeknek, február 19-én ezredéhez való visszahelyezése elrendeltetett. Rövidesen kiderülvén, hogy az elutasítás tévedésen alapszik, mert a kedvezőtlen kifogások nem Piacsekre vonatkoznak, az újabb felvételre április 9-én ugyancsak a főudvarmesteri hivatal terjesztette elő. Ezek után 1768 április 12-től 1769 december 31-ig szolgált a gárdánál, mikoris 1770 június 9-től kezdődőleg évi 200 forint ellátással nyugállományba vonult. Meghalt 1826 június 4-én Predmér. (A gárdista, az 1754/55-ben Trencsén vm. igazolt P. György fia, az 1694 augusztus 20-án címeresnemeslevelet nyert egyik nemességszerző testvér, P. György és Gubernáth Zsuzsanna unokája.) 910. PIACSEK JÁNOS. Született 1800 Klobusicon (Trencsén vm.). 1817 április 16-tól hadapród volt a 3. (Károly-Lajos fhg.) ulánusezredben. A testőrségnél 1819 július 1-től 1821 december 31-ig szolgált Trencsén vármegye ajánlatára, mikoris leköszönt. Ez idő alatt 1820-ban beosztva az uralkodó budai utazása alkalmából kirendelt testőrkíséretbe. Meghalt 1837 előtt. (Nemességi adatok P. Antalnál. A gárdista, a Trencsén vm. 1824- ben igazolt P. József (szül. 1755) és Podhradszky Júlia fia, P. Miklós és Marczibányi Bora unokája, az egyik nemességszerző testvér P. Miklós és Gubernáth Borbála szépunokája.) 911. PIGETHY MIHÁLY (Kisfaludi). Született 1814 Kisfalud (Temes vm.). 1835 április 8-tól hadapród a 39. (Dom Miguel) gyalogezredben. A testőrségnél 1837 február 1-től 1841 május 1-ig szolgált Temes vármegye ajánlatára. Ez idő alatt beosztva úgy 1839-ben, mint 1840-ben a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától alhadnagyi rangban a 32. (Este) gyalogezredhez helyeztetett, azonban már 1844 szeptember 15-én nyugállományba vonult. A szabadságharc alatt 1849 január 1-én főhadnagy az 58., majd 1849 május 16-tól százados a 103. zászlóaljban. A világosi fegyverletétel (1849 aug. 13.) után fogságba kérült és Aradon 1849 december 5-én halálra, illetve kegyelem útján 12 évi várfogságra ítélve, 1851 február 22-ig Olmützben raboskodott. Utóbb 1861-ben temesvármegyei pandúrhadnagy volt. (A család 1782-ben jutott Kisfalud birtokába és 1842-ben kihirdette nemességét Temes vm. Címerpecsét, Orsz. levéltár: N. R. A. 1755. évi iratok között.)
