A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
Született 1753 augusztus 4 Dicsőszentmárton (Küküllö vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez Erdélyből, hol 1773 június 27-től 1776 december 31-ig szolgált. Ez idő alatt 1774-ben beosztva a milánói testőrkülönítménybe. A gárdától 1777 január 1-én mint alhadnagy a 32. (Gyulay Sámuel) gyalogezredhez ■ került. 1786-ban gránátos tiszt, 1789—97-ig pedig szamosújvári várparancsnok. Meghalt 1820 után. (Adománylevél 1538. A gárdista, P. Ferenc (1682—1758) és Nagyváradi Balogh Sára fia, P. Gábor és Kabos Judith unokája.) 880. PELCZER ANDRÁS. Született 1781 Zólyom. 1800 július 16-tól zászlós volt a 4. (Hoch- und Deutschmeister), majd a 32. (Gyulay Sámuel) gyalogezredben. A testőrségnél 1803 július 1-től 1808 június 30-jg szolgált Zólyom vármegye ajánlatára. Ez idő alatt, 1805-ben, főhadnagy és dandársegédtiszt a nemesi felkelő seregben. A gárdától ugyancsak főhadnagyi rangban került vissza a 32. (ekkor már Esterházy Miklós) gyalogezredhez, mely alkalommal 150 forint felszerelési átalányt kapott. Az ezrednél 1813-ban azonnal I. százados letfi 1832-ben őrnagy az 52. (Ferenc-Károly fhg.), 1837-ben pedig alezredes az 51. (Károly-Ferdinánd fhg.) gyalogezredben. 1838-tól az 5. helyőrségi zászlóalj parancsnoka Velencében 1849-ig. Mint nyugállományú ezredes halt meg 1862 április 11-én Mődlingben (A.-Ausztria). (Címeresnemeslevél 1650 július 5. A család nemessége 1760 március 26-án igazolva Zólyom vm. A gárdista, P. Sámuel fia, P. János unokája, P. András szépunokája és a nemességszerző P. András dédunokája.) 289 879. PEKRY LÁSZLÓ (Petrovinai). 881. PELCZER KÁROLY. Született 1804 Zólyom. 1821 május 1-től hadapród volt a 3. (Este) huszárezredben. A testőrségnél 1825 október 1-től 1830 szeptember 30-ig, az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált Zólyom vármegye ajánlatára. A gárdától alhadnagyi rangban került az 5. (György) huszárezredhez, hol még 1830-ban főhadnagy lett. 1835-ben II. kapitány, 1838-ban pedig I. kapitány, azonban 1841 május 1-én már nyugállományba vonult. 1842 július 14-én kineveztetett zólyomvármegyei táblabíróvá. A szabadságharcban, 1848 június 18-tól a pozsonyi nemzetőrlovasság parancsnoka, majd 1849 május 18-tól térparancsnok Besztercebányán őrnagyi rangban. A világosi fegyverletétel (1849 aug. 13.) után fogoly Aradon, hol 1850 február 15-én 10, illetve kegyelem útján 6 évi várfogságra ítélve, ugyancsak Aradon raboskodott. A felesége által ez évben benyújtott kegyelmi kérvény ugyan elutasíttatott, azonban 1851-ben szabadlábra került. 1853- ban mint rendőri felügyelet alatt álló, Ecséden (Heves vm.) lakott. Meghalt 1896-ban Párkányon (Esztergom vm.). (Nemességi adatok P. Andrásnál. A gárdista, kit Hont vm. is ajánlott, P. István volt kapitány selmeci polgármester fia, aki részt vett a török háborúban, ott vitézül harcolt, arany vitézségi érmet kapott és alhadnagy lett. 1809-től a zólyomvármegyei nemesi felkelő sereg egyik szervezője és 1812-ben lovaskapitánya.) A magyar test. űr fingok névkönyve. 19
