A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
250 724. MARKOVICH ISTVÁN (Cserneki). Született 1818 szeptember 20 Csernek (Pozsega vm.). 1834 szeptember 21-től hadapród volt az 5. (Schneller) könnyű lovasezredben. A test- őrségnél 1837 január 1-től 1841 május 1-ig szolgált Slavóniából. Ez idő alatt, 1838-ban beosztva a milánói koronázásra kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától alhadnagyi rangban az 1. (Császár) huszárezredhez helyeztetett, hol 1843-ban főhadnagy. Meghalt 1870 június 4. (A gárdista, M. Ignác (1770—1826) és de Hadek Karolina fia, M. István (1738—1798) kir. tanácsos Mitterpacher Katalin unokája, az 1758-ban Csemekre adományt nyert M. Márk alezredes és Deanovich Anna szépunokája, M. Mátyás 1733^ban! zombori kapitány és Sainovich Mária dédunokája, az 1690 május 29-én címeresnemeslevelet szerző M. Domonkos és Vukellich Petronella ükunokája.) 725. MARÓTHY JÁNOS (Marótegyházi és Rozsályi). Született 1819 február 25 Rozsály (Szatmár vm.). Tanulmányait Sárospatakon végezte. A polgári életből került minden valószínűség szerint Szatmár vármegye 1839 évi ajánlatára a testőrséghez, honnan azonban családi okokból már 1840 február 27-ike után távozott.1 1840/41-ben jurátus az országgyűlésen, 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett, majd táblabíró lett. 1848-ban Szatmár vármegyei szolgabíró. A szabadságharcban az első jelentkezők közé tartozott és 1848-ban a szatmárvármegyei önkéntes lovasszázad parancsnoka, kapitányi rangban. Résztvett a szerencsétlen kimenetelű dési csatában (1848 nov. 22.). Utóbb Bem tábornok seregben szolgált, kit a nagyszebeni csata (1849 jan. 21.) alkalmával a győztes ellenség bekerítésétől megmentve, április 24-én vitézségi érmet kapott. 1849 március 21-től kapitány a 10. (Vilmos) huszárezredben, júliustól pedig őrnagy és lovasdandárparancsnok. Bánffyhunyadon tette le a fegyvert megmaradt 35 emberével. Egyideig az ecsedi lápon bujdosott 12-ed magával s végül december 12-én Nagykárolyban jelentkezett az osztrák hatóságoknál. Ekkor Nagyváradon 1850 december 10-én ugyan besorozták a császári seregbe, azonban sohasem vonult be. Az 1861 évi országgyűlés alkalmával Szatmár vármegye követe. 1863-ban résztvett az Almásy Pál-féle mozgalomban s ez alkalommal mint politikai megbízott Olaszországba küldetett. Ebből kifolyólag 1866-ban fogságba is került, de szeptember 5-én már szabadlábra helyezték. Az 1865 évi országgyűlésen újból követ, 1867 május 18-tól pedig Szatmárnémeti város díszpolgára. Utóbb megházasodván, otthon gazdálkodott, végül 1884-től a budapesti honvédmenház parancsnoka lett. Meghalt 1887 április 5-én Budapesten. (Címeresnemeslevél 1655 április 26. A gárdista, M. Pál (1778—1824) nemestestőr és Kiskéri és Tályai Balogh Eszter (1791—1880) fia.) 726. MARÓTHY PÁL (Marótegyházi és Rozsályi). Született 1778 június 14-én Rozsály (Szatmár vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez 1800 szeptember 1-én, Szatmár vármegye aján1 Sem a Hadilevéltár, sem pedig az Orsz. Ltár kancell áriái anyagában nem található szolgálatát bizonyító adat. Ellenben a családi iratok között meglévő eredeti egykorú levelek kétségtelenül igazolják, hogy bár rövid ideig is, de nemes testőr volt.
