A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
248 nádor mellé kirendelt testdrkülönítménybe. 1794 szeptember 1-én alhad- nagyi rangban ugyan az 1. (József-Antal fhg.) dragonyosezredhez vezényel- tetett, de ekkor még visszamaradt a gárdánál. Azonban 1795 április 16-án a 9. (Erdődy) huszárezredhez helyeztetett és ez alkalommal 200 forint fel- szerelési átalányt kapott. Az ezrednél 1796—98 mint főhadnagy szolgált. (Nemességi adatok M. Antalnál. Ar gárdista, M. Farkas és Dras- kóczi Krasznecz Klára fia, az 1754/55-ben Szepes vm. igazolt M. Ferenc (fl756) és Szontágh Zsuzsanna unokája.) 718. báró MÁRIÁSSY JÁNOS (Márkus- és Batizfalvi). Született 1822 július 23 Igló (Szepes vm.). 1841 január 7-től hadapród volt a 60. (Wasa) gyalogezredben. A testőrségnél 1842 május 1-től 1847 április 30-ig szolgált Szepes vármegye ajánlatára. A gárdától főhadnagyi rangban a 2. (Sándor) gyalogezredhez helyeztetett. Innen került a szabadságharcban 1848 június 13-án, mint a nádor által június 9-én kinevezett főhadnagy az 5. zászlóaljhoz, majd 1848 június 30-án százados a 2. zászlóaljnál, melyben a rácok ellen küzdött. 1848 augusztus 27-én őrnagy és a mozgó nemzetőrség tiszántúli hadosztályának parancsnoka lett. 1848 október 25-ém Szentpétemél és Fenlaknál megveri a császári sereget és elfoglalja Üj-Aradot. 1848 november 1-én alezredes és 1848 december 14-én Szentmiklósnál csatát veszít. 1848 december 24-én visszarendelve az aradi sereg éléről, dandárnok lett Klapka alatt. Szolgált még Görgey és Dembinszky seregében és 1849 februárjában hadosztályparancsnok. Harcolt Kápolnánál (1849 febr. 26—27) és 1849 április 1-től ezredes, valamint a 2. hadosztály parancsnoka az I. hadtestben. Résztvett Budavár bevételében (1849 máj. 21), amely után tábornokká való kinevezésre terjesztetett elő, azonban ez már nem nyert megerősítést. A világosi fegyverletétel (1849 aug. 13) után fogoly Aradon, hol 1849 november 27-én halálra, illetve kegyelem útján 18 évi várfogságra ítélve, eleinte ugyancsak Aradon, majd Olmützben raboskodott. Fogságából 1856 július 16-án szabadult és Martonfalvára internáltatott. 1861-ben országgyűlési képviselő, 1867-ben pedig szepesvármegyei főpénztárnok. Az újonnan felállított honvédségnél 1869 április 19-től ezredes, 1873 május 8-tól tábornok, 1878 szeptember 16-tól pedig altábornagy és mindvégig kassai hadkerületi parancsnok. 1876-ban Lipót-rend lovagkeresztet, utóbb pedig H. oszt. vaskoronarendet kapott. 1885-ben v. b. t. t. Midőn 1887-ben nyugállományba vonult, főrendiházi tag lett. Meghalt 1905 január 24-én Budapesten. (Nemességi adatok M. Antalnál és Eduárdnál, kinek testvére. Magyar bárói rangot a gárdista kapott 1888 december 9-én.) 719. MÁRIÁSSY KÁROLY Márkus- és Batizfalvi) Született 1786 Márkusfalva (Szepes vm.). Előzőleg 5 hónapon át hadapród, majd zászlós a 32. (Esterházy Miklós) gyalogezredben, utóbb pedig ugyancsak 5 hónapon át alhadnagy a 6. (Rosenberg-Orsini) könnyű lovasezredben. A testőrségnél 1806 március 1-től 1809 február 28-ig szolgált Szepes vármegye ajánlatára, honnan alhadnagyi rangban először újból a 6. könnyű lovasezredhez, majd innen az 5. (Ott, utóbb Radetzky) huszárezredhez került, hol 1809-ben főhadnagy, 1813-ban II. kapitány, 1814-ben I. kapitány, 1818-tól cs. kir. kamarás, 1831-ben őrnagy, majd
