A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
233 nek több tanujelét adta. 1786-ban már kapitány és az 1787-iki török háború alatt Boszniában harcolt. 1789-ben résztvett Belgrád ostrománál, hol szintén kitűnt. 1790-ben a 4. huszárezred kérvényét ő írta az országgyűléshez, amiért a haditörvényszék ítélete folytán gr. [Festetics Györggyel együtt fogságba, majd büntetésből a mantovai helyőrséghez került. Ekkor leköszönt rangjáról és visszatért Pestre. 1791-ben megbánván elhatározását, tiszti rangjának visszaadását vagy nyugellátást kért, azonban sikertelenül. 1792-ben Lipót király évdíjat állapított meg részére, de azt Ferenc király alatt már elvesztette. Helyzetével elégedetlenül, mellőztetésén elkeseredve, megjelent iratai miatt pedig amúgy is perbefogva, belekeveredett a Martinovics-féle összeesküvésbe s ebből kifolyólag elfogatván, mint felségsértő 1795 május 20-án Budán lefejeztetett. (A család 1720-ban bevezetve a nemesek törzskönyvébe, Pest vm. A gárdista, az llhA/hb-ben Pest vm. igazolt L. Imre (sz. 1714) pestvármegyei alispán, kir. tanácsos és Sughó Anna fia, L. László és Sötér Zsófia unokája.) 661. LADÁRY GYÖRGY. Született 1739-ben Gyürki (Hont vm.). 1755-től közlegény volt a 6. (Pálffy Rudolf) huszárezredben. A testőrségnél 1760 június 1-től 1762 március 18-ig szolgált s onnan főhadnagyi rangban a 4. (Dessewffy) huszárezredhez helyeztetett. Ez idő alatt, 1764-ben, beosztva a pozsonyi ország- gyűlés tartamára kirendelt, majd annak berekesztése után visszamaradó, valamint az ez évben Hágába vezényelt testőrkülönítménybe. A 4. huszárezrednél még 1778/79-ben is főhadnagy volt. (A gárdista, az 1754/55-ben Hont vm. igazolt és 1746 szeptember 12-én címeresnemeslevelet nyert L. Imre fia.) 662. LACHMAYER LAJOS. Született 1806 Ráckeve (Pest vm.). 1824 április 14-től hadapród volt a 45. (Mayer) gyalogezredben. A testőrséghez 1827 január 1-én vétetett fel Moson vármegye ajánlatára s onnan 1832 január 1-én alhadnagyi rangban a 61. (Saint-Julien, utóbb Rukavina) gyalogezredhez helyeztetett, hol 1833-ig szolgált. Utóbb pécsi sóhivatali mázsamester volt. (A gárdista, ki 1835 szeptember 18-án kihirdette nemességét Baranya vm., az 1797 augusztus 18-án címeresnemeslevelet nyert L. Mátyás fia.) 663. LAJOS JÁNOS (Szacsvai). Született 1749 Vaja (Marosszék). Gránátos káplár volt az 1. székely (utóbb 14.) határőrgyalogezredben. A testőrségnél 1768 február 4-től 1770 március 29-ig szolgált Erdélyből. Ez idő alatt, 1769-ben beosztva a pozsonyi testőrkülönítménybe. A gárdától alhadnagyi rangban került vissza ezredéhez és ez alkalommal 150 forint felszerelési átalányt kapott. Még ez évben közvetlenül benyújtott folyamodvánnyal visszavételét kérte a gárdához, azonban sikertelenül. így továbbra is a hadseregnél szolgálva, utóbb ezredesi rangban vonult nyugállományba. Az 1791/2 évi erdélyi országgyűlésen kir. hivatalos. (Címeresnemeslevél 1608 június 29.)
