A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

164

393. GÖRGEY ARTUR (Görgői és Toporczi).

Született 1818 január 30 Toporc (Szepes vm.). A tullni utásziskola növendéke, majd 1832 október 30-tól badapród, utóbb pedig alhadnagy volt a 60. (Wasa) gyalogezredben. A testőrségnél 1837 július 1-től 1842 június 30-ig, az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált Bereg vármegye ajánlatára. Ez idő alatt 1839-ben, valamint 1840-ben beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítményekbe. A gárdától főhadnagyi rangban a 12. (Palatínus) huszárezredhez került. Atyja halála után 1845 július 31-én elhagyva a katonaságot, egyetemi hallgató lett Prágában. 1848-ban került haza és a szabadságharc alatti szereplése ismeretes a történelemből. Meghalt 1916 május 21-én Budapesten.

(Nemességi adatok G. Árminnál, kinek testvéröccse.)

394. GÖRGEY GÁBOR (Görgői és Toporczi).

Született 1799 szeptember 10 Toporc (Szepes vm.). 1817 december 1-től hadapród a 3. (Ferdinánd fhg.) huszárezredben. A testőrségnél 1820 április 25-től 1825 április 24-ig, az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált Szepes vármegye ajánlatára. A gárdától alhadnagyi rangban az 1. (János fhg.) dragonyosezredhez került, hol 1827-ben főhadnagy, 1833- ban II. kapitány, 1836-ban pedig I. kapitány. 1844 augusztus 16-án nyugállományba vonult. Meghalt 1874-ben Pozsonyban.

(Nemességi adatok G. Árminnál. A gárdista, G. Sámuel (1758—1821) és Kapy Jozefa (1785—1849) fia, G. Mátyás (sz. 1724) és Kubinyi Zsuzsanna (1736—1814) unokája, az 1754/55-ben Szepes vm. igazolt G. Jób (1686—1771) és Várady-Szakmáry Anna (1700—1747) szépunokája.)

395. GÖRGEY JÁNOS (Görgői és Toporczi).

Született 1778 szeptember 7 Toporc (Szepes vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez Szepes vármegye ajánlatára, hol 1796 március 1-től 1799 április 30-ig szolgált. A gárdától főhadnagyi rangban a 6. (Blankenstein) huszárezredhez osztatott be és ez alkalommal 200 forint felszerelési átalányt kapott. 1800 október 25-én II. kapitány lett és átlépve a nemesi felkelő lovasseregbe, Lőcsére került. 1801 június 26-án visszahelyezve a 6. huszárezredhez, honnan 1801 december 4-én őrnagyi rangban nyugállományba vonult. Utóbb, 1809-ben ugyancsak őrnagy a zempl énvármegyei nemesi felkelő lovasezredben. Minden alkalommal kitűnt vitézsége és elhatározottsága által. Midőn felderítő szolgálatra Lengyel- országba küldetett, ott Krezsovnál mintegy 500 lengyel lázadót legénységével hősiesen megtámadva, a várost rövidesen elfoglalta. Ekkor szerzett érdemeit a vármegye 1809 február 28-án jegyzőkönyvileg megörökítette, majd 1809 június 18-án Egermann tábornok dicsérő elismerésben részesítette. Vitézsége feletti legfelsőbb megelégedését, az uralkodó nyilvánosan kinyilatkoztatta. Meghalt 1831 október 12-én Lőcsén.

(Nemességi adatok G. Árminnál. A gárdista, G. János (1739—1793) és Doleviczényi A. Mária (1751—1834) fia, az 1754/55-ben Szepes vm. igazolt G. László (1700—1772) és Okolicsányi Mária (1707—1772) unokája.)