A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
162 386. GOSZTHONY I. PÁL (Gosztonyi és Köves szar vi). Született 1740 április 3-án Gyöngyös (Heves vm.). Alhadnagy volta 31. (Haller) gyalogezredben. A testőrségnél 1760 június 1-től 1766 december 20-ig szolgált, mikoris állásbiztosító okmánnyal és emlékéremmel távozott. Ez idő alatt 1764-ben beosztva az országgyűlés berekesztése után Pozsonyban visszamaradó testőrkülönítménybe. Utóbb 1784-től másod-, 1803-tól pedig első alispán Heves vármegyében és kir. tanácsos. Meghalt 1824 március 10-én Gyöngyösön. (Nemességi adatok G. Ferencnél. A gárdista, az 1754/55-ben Heves vm. igazolt G. István (sz. 1699) jászkúnkapitány és Kada Anna fia, G. István (sz. 1653) és Terstyánszky Mária unokája.) 387. GOSZTHONY H. PÁL (Gosztonyi és Kövesszarvi). Született 1742 Salfa (Vas vm.). A polgári életből 1763 december 7-én Vas vármegye ajánlatára ugyan fel lett véve a testőrséghez, azonban nem vonult be, hanem leköszönt a kinevezésről. (Nemességi adatok G. Ferencnél. A család nemessége 1754/55-ben igazolva Vas vármegyében.) 388. GÓTH ZSIGMOND. Született 1783 Bessenyő (Heves vm.). Joggyakomok volt. A testőrségnél 1802 július 1-től 1807 június 30-ig szolgált Heves vármegye ajánlatára. Ez idő alatt 1806-ban futárszolgálatot teljesített a nemesi felkelő seregben. A gárdától alhadnagyi rangban került a 31. (Benyovszky) gyalogezredhez és ez alkalommal 150 forint felszerelési átalányt kapott. 1808- ban leköszönt rangjáról. (Címeresnemeslevél 1720 szeptember 5. A gárdista, G. Ferenc és Vratarics Viktória fia, az 1754/55-ben Heves vm. igazolt G. Mihály és Sebe Borbála unokája, a nemességszerző G. Miklós és Szabó Anna szépunokája.) 389. GÖMÖRY GUSZTÁV. Született 1822 február 25 Nápoly. A tullni utásziskola növendéke volt, honnan 1836 október 5-én mint hadapród az 52. (Ferenc-Károly) gyalogezredhez került. A testőrségnél 1840 május 1-től 1845 április 30-ig, az utolsó évben, mint al II. testőrőrmester szolgált Gömör vármegye ajánlatára. Ez idő alatt 1843-ban beosztva a pozsonyi országgyűlésre kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától főhadnagyi rangban a 37. (Máriássy) gyalogezredhez helyeztetett, mely alkalommal 150 forint fel- szerelési átalányt kapott. A szabadságharcban a magyar kormány 1848 november 1-én kinevezte utászszázadossá, de Olaszországban állomásozó ezredétől nem engedték hazajönni. 1849-ben Velence ostrománál kitüntette magát s ezért 1849 szeptember 1-én soronkívül I. századossá lépett elő. Az 1853-ki montenegrói zavargások idején a Kulpa folyót védte. 1854-ben egészségi okokból ideiglenesen nyugállományba vonult és mikor 1859-ben újból szolgálatra jelentkezett, a cs. kir. hadilevéltárba osztatott be, hol 1889-ig szolgált. (Címeresnemeslevél 1741 október 28. A gárdista, G. János (1781— 1848) és Hennersdorff Júlia (1792—1873) fia, G. István (1752—1805) és
