A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
135 nagy és ez óv május 1-től L testőrőrmester. 1777 január 20-án alezredes lett. 1778 január 1-től évi 1500 forint ellátással nyugállományba vonult. Báróezy feljegyzéseiben ellenszenves, kétszínű embernek festi le. (Adományievél 1543. A gárdista, ki 1779 április 12-én magyar bárói rangot kapott, az 1754/55-ben Szepes vm. igazolt D. László és Nagyréthi Darvas Ilona fia.) 281. DUDINSZKY JÁNOS. Született 1761. Hadapród volt az 1. (Ferenc fhg.) vértes lovasezredben. A testőrséghez 1784 március 31-én lett felvéve Sáros vm. ajánlatára, azonban nem vonult be. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy ekkor még nem volt nemes. Különben is felvételével egyidejűleg alhadnagy lett ezredében. Címeresnemeslevelet 1791 február 7-én kapott. 282. DUCHON JÓZSEF. Született 1780 Vágújhely (Nyitra vm.). A polgári életből vétetett fel Nyitra vármegye ajánlatára a testőrséghez, hol 1804 október 1-től 1809 február 28-ig szolgált. A gárdától alhadnagyi rangban a 34. (Davidovich) gyalogezredhez került, hol 1810-ben főhadnagy volt, azonban még ez évben leköszönt. (Címeresnemeslevél 1609 december 30. A család nemessége 1754/55- ben igazolva Nyitra vm.) 283. EDELSPACHER PÉTER (Gyoroki). Született 1737 november 29 Arad. A polgári életből vétetett fel Arad vármegye 1762 augusztus 12-iki ajánlatára a testőrséghez,1 honnan 1765 április 13-án a testőrségi formaruha viselésének engedélyével távozott. Meghalt 1781 december 8 . Simánd (Arad vm.). (Címeresnemeslevél 1714 október 22. Honfiúsítás és előnév 1727 augusztus 16. A család nemessége 1754/55-ben igazolva Arad vm. A gárdista, E. Ignác-Sándor (1707—1751) és Neumann Sarolta fia, a nemességet, valamint 1725 február 25-én adományt nyert E. Zsigmond (+1739) és Eiszfurt Teréz (+1719) unokája.) 284. ELEK FERENC (Pazonyi). Született 1817 Pazony (Szabolcs vm.). 1835 október 17-től önkéntes, 1836 augusztus 20-tól önköltséges közlegény, végül alkáplár a 34. (Benczúr) gyalogezredben. A testőrségnél 1842 május 1-től 1847 április 30-ig szolgált Szabolcs vármegye ajánlatára. A gárdától az 1. oláh (utóbb 16.) határőrgyalogezredhez került, hol még 1848-ban is alhadnagy. A szabadság- harc alatt 1848 június 13-tól százados az 1. zászlóaljban, utóbb pedig a veressipkás 9. zászlóalj századosa, majd őrnagya, végül kecskeméti (5. hadfogadó) kerületi parancsnok és alezredes. A világosi fegyverletétel (1849 augusztus 13) után Pesten 1852 augusztus 7-én halálra, illetve kegyelem útján 15 évi várfogságra ítélve, Munkácson raboskodott. Meghalt 1888 májusában Hajdúdorogon. 1 Felvételének kétségtelen időpontja nem volt megállapítható. Valószínűleg 1763.
