A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - A magyar nemes testőrség összefoglaló története
14 A megalakulás ténye hivatalosan, az 1760 szeptember 11-én Pozsonyban kelt, 14 pontból álló királyi kiváltságlevél „Begium privilcgiale diploma neo erectae praetorianae nobilium turmae hungaricae“ kiadásától, a szolgálat kezdete pedig függetlenül a felvételek időpontjától, október 1-től számítódott. A kiváltságlevél 1760 szeptember 27-én lett kiterjesztve Erdélyre. Ezzel egyidejűleg kiadásra került 1) a testőrkapitány, a tisztikar és a gárda részére szóló 26 pontból álló utasítás, 2) a 30 pontból álló testőrségi szabályzat, 3) a testőrkapitány, 4) a testőralkapitány, 5) a fő- és alhadnagyok, 6) az I. és II. testőrőrmesterek és a testőrök eskümintái, 7) a létszám és a keret megállapítása, végül 8) a viselendő formaruhákra vonatkozó rendelkezés.1 A felvételi arányszám szerint, a fenntartás költségeire Magyar- ország, Horvátország és Slavónia kezdetben együttesen 100 ezer forintot fizetett; Erdély pedig külön 20 ezer forintot ajánlott fel. 20 erdélyi származású testőr ellátására. Ennek ellenében az arravaló érdemes fiatal nemeseket maguk a vármegyék jelölték ki. Hogy az ajánlások mily irányelvek szemelőtt tartásával s mily körültekintéssel történtek egy, Zemplén vármegye 1837 február 24-iki közgyűlési jegyzőkönyvéből vett példa, világítja meg legjobban. „A királyi Nemes Test őrző Sereghez leendő ajánltathatásra megkívántatott mind Lelki, mind Testi, mind pedig születési tulajdonokkal, a bemutatott minden nemű Bizonyítványoknál fogva illőkép s elegendőleg felruházott, jelenleg katonáskodó, Megyénk eggyik Nemes Fia Bárczy János a királlyi Nemes Test őrző Seregbe leendő felvétel kieszközlése tekintetiből, a Nemes Test őrző Sereg Kapitánya ő Excellentiájának az illető minden Bizonyitványok felküldése mellet hathatósan ajánltatni elhatároztatik.“ Az 1765 december 16-án kelt rendelet kimondotta, hogy minden felvételre pályázó kérvényét, a magyar királyi udvari, illetőleg az erdélyi kancelláriának véleményezni kell. Katonai szolgálatot teljesítőknél, a vármegyék ajánlása mellett a csapattest, végső fokon pedig a hadvezetőség véleménye volt a döntő. Jóllehet, a gárda megszervezéséhez az országnagyok, zászlósurak és főpapok hozzájárultak, az alapítás törvényességét az országgyűlésnek is el kellett ismernie. Ez megtörtént az 1764. évi diétán, hol báró Nagy- mányai Koller Ferenc kir. személynök, Pálffy kancellár buzgó munkatársa védte az intézményt, az ellenzék sorozatos támadásai ellen. A rendek ugyanekkor az eredeti javadalmazást még 4 ezer forinttal felemelték és ettől fogva Magyarország a költségekből 100 ezer forintot egyedül vállalt. Az országgyűlésről azonban egyébként nehezteléssel távozó királynő intézkedésére, a magyar nemes testőrség szolgálata 1764 december 6-ig szünetelt. A gárda, szolgálatot teljesített nemcsak az uralkodó, hanem a ki rályi ház tagjainak udvartartásában is. így hosszabb-rövidebb ideig testőrkülönítmények voltak: Pozsonyban (1766—1781, eleinte 12, utóbb 9 testőr), Milánóban (1771—1778, huszonhat testőr), Budán, a nádor mellett (1790—1795, tíz testőr). A testőrségre vonatkozó különféle kiadott rendeletek közül, figyelemre méltóak a következők: 1 Liber Regius XLV. 430—453.
