A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

115 Született 1794 Cséfalva '(Pozsony vm.) Az 1813-ban elrendelt újjá­szervezés után mutatkozó testőrhiány kiegészítésére vonatkozó legfelsőbb rendelet alapján Esztergom vármegye ajánlatára került a polgári életből 1814 június 1-én a testőrséghez. A gárdapótkeret feloszlatása alkalmával, 1815 május 2-án vált ki a testületből. Meghalt 1868-ban. (A család nemessége 1754/55-ben igazolva Pozsony vm. A gárdista, Cs. Márton (1752—1804) és Jankó Erzsébet fia, Os. József és Miskey Julianna unokája.) 206. CSEH MIHÁLY. Született 1740. Megyer (Nógrád vm.). 1758-tól, utoljára már mint őrmester szolgált a 39. (Preysach) gyalogezredben. A testőrséghez 1763 szeptember 19-én vétetett fel Nógrád vármegye ajánlására, hol 1769-ben beosztva az Amália fhgnő kíséretére kirendelt pármai, majd még ez (évben a pozsonyi, végül pedig 1772-ben a milánói testőrkülönítménybe. A gárdá­nál halt meg 1778 december 11-én Wienben. (A család nemessége 1754/55-ben igazolva Nógrád vm.) 207. CSEKONICS KÁROLY. Született 1786 Gasztony (Vas vm.). 1803 február 27-től hadapród, 1803 április 6-tól pedig káplár volt az 1. (Császár) vértes lovasezred­ben. A testőrségnél 1804 december 1-től 1809 február 28-ig szolgált Vas vármegye ajánlatára. A gárdától visszakerült ezredéhez, hol 1811—12. al­hadnagy. 1814-ben már II. kapitány az 5. (György) huszárezredben. 1815- ben nyugállományba vonult. Meghalt 1822 június 4-én Szombathelyen. (Címeresnemeslevél 1753 január 29. A „Zsombolyai és Janovai“ elő- nevek adományozása 1833 június 30. A gárdista, Cs. Imre (1759—1830) és Zechetner Teréz fia, a nemességszerző Os. Pál (sz. 1719) és Kanicsár Mária unokája.) 208. CSEMEZ IMRE (Csemezi). Született 1769 Olgya (Pozsony vm.). 1786 november 17-től önkölt­séges hadapród, majd 1786 november 28-tól káplár volt az 5. (Nassau- Usingen) vértes lovasezrednél Wienben. A testőrséghez 1790 június 9-én vétetett fel Pozsony vármegye ajánlatára. Még ez évben beosztva a Lipót fhg. kíséretére kirendelt pozsonyi, majd 1791-ben a prágai koroná­zásra kivezényelt testőrkülönítménybe. Szolgálati magatartása ellen semmi komolyabb kifogás nem merült fel dacára, hogy ezredében mint eladósodott, korhely embert ismerték. Csupán az 1794 évi utolsó minősít- vényi táblázatában van bejegyezve „jelenleg könnyelműen költekező'“. Mikor azonban már oly súlyos természetű tartozásokba keveredett, hogy azokból kiutat nem, talált, kezdte az ugyancsak pénzzavarral küzdő Ordódy Károllyal tervezgetni, Véghelyi István II. testőrőrmester meggyilkolását és kirablását. Háromszor mentek a cinkosok tettrekészen a mitsem sejtő Vég­helyi lakására, de csak a harmadik látogatáskor, 1795 január 23-án nyilt alkalmuk sötét tervük végrehajtására. A megjelenőket barátságosan fogadó Vég'helyi beszélgetni kezdett Csemezzel, kinek közben adott intésére Or 205. CSEFALVAY JÓZSEF (Cséfalvi). 8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom