A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
114 fia, C. István (1717—1781) senator és Tartler A. Mária (1726—1772) unokája, C. Márton (1686—1752) és Greissing Katalin (1694—1768) szépunokája, az 1680 február 15-én címeresnemeslevelet és előnevet nyert C. Márton (fl691) és Servatius Katalin dédunokája.) 202. CLÓSIUS KRISTÓF (Brassói). Született 1763, Brassó. 1781 november 18-tól hadapród a 45. (Luttermann) gyalogezredben. A testőrségnél 1784 március 31-től 1787 október 31-ig szolgált Erdélyből. Ez idő alatt 1786 augusztus 1-én úgy volt, hogy átkerül az 1. székely (utóbb 14) határőrgyalogezredhez, azonban ez alkalommal mégis visszamaradt, 1787-ben beosztva a József császár német- alföldi útjára kirendelt testőrkíséretbe. A török háború kitörése után, mint harctéri szolgálatra önként jelentkező, 1787 szeptember 17-én alhad- nagyi rangban az 52. (Károlyi) gyalogezredhez helyeztetett, hol 1788 május 25-én főhadnagy lett. Meghalt 1789 szeptember 5-én. (Nemességi adatok C. Frigyesnél. A gárdista, O. István (1717—1781) senator és Tartler A. Mária (1726—1772) fia.) 203. CSABAY LÁSZLÓ. Született 1740 Kerepes (Pest vm.). A polgári életből vétetett fel a testőrséghez 1760 november 20-án Pest vármegye ajánlatára. Előzőleg egyideig mint őrmester a 6. (Pálffy) huszárezredben szolgált. 1764-ben beosztva az országgyűlés berekesztése után Pozsonyban visszamaradó testőrkülönítménybe. A gárdától 1767 október 1-én távozott. Utóbb 1790- ben a váci járás szolgabírája volt. (Címeresnemeslevél 1648 december 18. A család nemessége 1754/55- ben igazolva Pest vm.) 204. CSAPÓ SÁNDOR (Tagyosi). .Született 1818 Dombegyháza (Csanád vm.). 1833 szeptember 25-től altüzér, 1834 november 21-től pedig tüzér volt az 5. tábori tüzérezredben. A testőrségnél 1837 december 1-től 1842 november 30-ig szolgált Csanád vármegye ajánlására. Ez idő alatt 1840-ben beosztva a pozsonyi országgyűlésre kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától alhadnagyi rangban a 7. (Hardegg) vértes lovasezredhez helyeztetett Aradra, hol 1843-ban főhadnagy volt. A szabadságharcban 1848 októberében a magyar honvédelmi miniszter kinevezte századossá a 60. gyalogezredhez, azonban noha 1848 december 12-én állomáshelyének nyolc nap alatti elfoglalására fel lett szólítva, nem vonult be a honvédsereghez, mert nem engedték hazajönni. így ezredénél maradván, 1849-ben II. kapitány, 1850-ben pedig I. kapitány volt. 1851 január 15-én nyugállományba vonult. Meghalt 1891 augusztus 6-án Budapesten. (Címeresnemeslevól 1630 május 12. A gárdista, ki 1836-ban igazolta nemességét Csanád vm.-ben, Cs. Imre és Házy Teréz fia, Cs. Dániel és Csáfordi Tóth Zsuzsanna unokája, az 1754/55-ben Győr vm. igazolt Cs. József és Kenessey Julia szépunokája.)
