A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918.
A királyi elhatározásokkal felállított magyar testőrségek története három időszakra oszlik. Az első a magyar nemes testőrségé 1760— 1850, a második a magyar királyi nemesi testőrségé 1867—1918, a harmadik pedig a magyar királyi darabont testőrségé 1904-től ugyancsak 1918-ig. A testőrségi névkönyv összeállításának célja, a Magyar Királyi Hadilevéltár, valamint a Magyar Királyi Országos Levéltár (a magyar kancelláriai és helytartótanácsi, továbbá az erdélyi kancelláriai iratok) anyagának felhasználásával közzétenni egyrészt, a felvételt ajánló törvényhatóságok útján a magyar nemes testőrséghez kerültek életrajzi és nemességi adatait, másrészt az ajánlottak, de fel nem vétettek névjegyzékét. Ugyanez a cél — de ajánlások nélkül —■ a magyar királyi nemesi és a magyar királyi darabont testőrségeknél is. A testőrségi intézmények történetét csak általánosságban és nagy vonásokban ismertetem. A magyar nemes testőrségről fennmaradt és az első időkben meglehetősen rendszertelenül vezetett, nevekben elírt jegyzőkönyvekben és iratokban, az első gárda hadseregbeli és polgári életből felvett tagjaira vonatkozó feljegyzések igen fogyatékosak. Az első gárda névsorának összeállításánál a polgári életből bekerülteket ajánló hatóságok megjelölése, a gr. ítkédey-család levéltárában elfekvő jegyzék, többé-kevésbbó megbízható adatai alapján történt. Ezek helyessége a Magyar Királyi Országos Levéltárban őrzött „Litterae Comitatuum“ között található, azonban sajnos hézagos vármegyei felterjesztésekből és a későbbi ugyancsak kancelláriai anyagból (1780:6226. sz.) a lehetőség szerint ellenőriztetett. Általában az ajánló hatóságokra és az ajánlottakra vonatkozó adatok a Magyar Királyi Országos Levéltár kancelláriai anyagában oly hiányosak (pl. 1785—1790 vagyis hat éven át nincs testőrségi irat; a vármegyék áltai felterjesztettek összesített ajánlási jegyzékei pedig mind ki lettek selejtezve), hogy a kétségtelen megállapításokra irányuló .minden törekvés ellenére, tévedések előfordulhatnak. A hiányok egy töredékét az 1785., 1786., 1787. és 1790. évekből, sikerült azonban részben a Magyar Királyi Hadilevéltár névjegyzékeiből, részben pedig a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárából pótolni. A feltétlen bizonyosság elérhetését különben megnehezíti az is, hogy egyeseket több vármegye ajánlott és függetlenül a származási helytől, nagyon sok esetben a családi birtok- viszonyok, a folyamodónak vagy atyjának állása, az akkori lakóhely és még számtalan egyéb mellékkörülmény döntő tényező volt az ajánlásnál. I
