Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
sport kedvelőinek egyik legnépszerűbb és legtöbbet látogatott uszodája volt egészen Budapest ostromáig. Jelenleg részben romokban hever és tervbevett helyreállítását várja. A fürdőket a Szent Gellérthegy sziklafalából feltörő 13 forrás, valamint az újonnan feltárt Juventus-forrás látja el 42—47 C° hőfokú, meszes-radioaktív hévvízzel. Napi átlagos vízhozamuk 1550 m3 A gyógyfürdő forráscsoportjához tartozó Árpád-, Mátyás király-, Beatrix-, Török- és Rákóczi- források az 1929—31. években végzett forrástisztító munkálatok alkalmával korszerű és a közönség által hozzáférhető új foglalatot nyertek. A fürdő előtti parkban, a geológiai szakvélemények alapján 1932. évben három kísérleti próbafúrást telepítettek, esetleges fűtésre alkalmas, magas hőfokú víz feltárása céljából. A mélyfúrások azonban ebből a szempontból nem vezettek eredményre, mert a feltárt fúrások vizének hőfoka a többi forrásokéval nagyjából egyezőnek mutatkozott. A kémiai vizsgálatok azonban megállapították a három forrás közül kettőnek nagy balneológiái értékét. A Hungária-forráshoz közelebb eső egyik telepítés, amely később az »Attila- forrás« nevet nyerte, nagy kéntartalmával, a távolabbi pedig, amelyet »Juventus« névre kereszteltek, jelentős szénoxysulfid és nemzetközi viszonylatban, is magas színrádium tartalmával tűnt ki. Az Attila-forrás ivókúrák, á Juventus-forrás pedig rádiumos fürdők alakjában történő felhasználása olyan új értéket jelentett, amely még erősebben indokolta a nagymultú fürdő korszerűsítését és gyógyszállóval való kibővítését. Az Erzsébet-hídfő körüli térrendezés kapcsán város- építészeti szempontból súlyos kifogás alá eső és elavult kazánházépület eltávolítását az 1932. évben vette tervbe a város. Ezzel kapcsolatban 1933 decemberében hozott határozatával a közgyűlés az uszodaépület régi népfürdőinek és alagsorának helyén 330.000 pengő költséggel új, gáztüzelésű kazánház létesítését határozta el. E munkák 1937. évben nyertek befejezést. A fejlesztés során a régi fürdőépület földszintjén 21 fényűzően berendezett, úgynevezett »Juventus« kádfürdő létesült. A kádfürdők termálvízellátását természetes hozzáfolyással a Juventus forrás szolgáltatta. A felsorolt fürdőket kiegészítették a földszinten elhelyezett iszapkezelő helyiségek, szénsavas fürdők, elektroterápiás osztály, massage, orvosi, váró- és rendelő helyiségek. Az emeleten létesült az új szálló, ennek 24 szobája és társas helyiségei a legkényesebb igényeket is kielégítették. Az átalakítási munkálatokkal egyidejűleg a vendéglői üzem is a szálloda igényesebb nívójának megfelelő bővítést és átalakítást nyert. A gyógyfürdő szállója Budapest ostroma előtt a Juventus rádiumos forrás nagy gyógyereje folytán igen nagy keresettségnek örvendett. Különösen nagyszámban vették igénybe a szállót magasabbkorú és az érrendszer megbetegedésében szenvedő egyének. 1941-ben ez tette szükségessé a földszinten levő rádiumos fürdő és az I. emejeti szállószobák közvetlen betegfelvonóval való összekötését. Az 1941. évben ugyancsak befejezték a Juventus rádiumos forrás-ivókútjának stílusos kiképzésére irányuló munkálatokat is. 1942. évben a Rudas-fürdő kupolacsarnokának helyreállítási munkálataira is sor került. A Műemlékek Országos Bizottságának közbenjöttével a vezetőség helyreállította a kupolacsarnok külső és belső képét. A Rudas Gyógyfürdő szállodai része és uszodája teljes mértékben, a gőzfürdő és a kádfürdő osztály pedig nagyrészben használhatatlanná vált a város ostroma során. Az orvosi kezelőhelyiségek és az óvóhelyek felhasználásával bizonyos átépítési munkálatok után a gőzfürdőt sikerült 1945 szeptember 1-re helyreállítani és átadni a forgalomnak, majd a Juventus kádfürdők egy részének megnyitására is sor került. A forrásfoglalatok helyreállítási munkálatainak fontosabb részei ugyancsak elkészültek és gondoskodás történt a szükséges kazán-, vízvezeték és forrásrészek használható állapotba tételéről. A Rudasfürdő személyforgalma 1946-ban 45.975 személy. Szent Imre gyógyfürdő. A Szent Imre gyógyfürdő valószínűleg a XV. századbán, Mátyás király uralkodása alatt épült. Beépített területe a jelenlegi fürdőnek csak Vs részét foglalta el és a királyi várpalotával boltozatos folyosó kötötte össze. Lipót király 1696. évben a babyloniai származású Pergassi Jánosnak ajándékozta a fürdőt, akinek utódai azt 1774-ben Zágler Márkusnak adták el, a felújítást és átépítést pedig 1860. évben dr Heinrich János orvos, valamint annak fia, dr Heinrich Kálmán hajtotta végre. A székesfőváros közönsége 1934 július 6-án kelt 162. kgy. számú határozatával megvásárolta a Heinrich-család örököseitől a Szent Imre gyógyfürdőt, valamint a hozzátartozó ingatlanokat és 1935 májusában az üzemhez csatolta. A Szent Imre gyógyfürdő megvételével a főváros a gellérthegyi forráscsoport egységes védőterületének birtokába jutott és így minden akadálytól {mentesen hajthatja végre fürdőfejlesztési programját. A Szent Imre gyógyfürdőt a »Nagy-forrás«, a »Mátyás-forrás« és a fürdővel szemben levő »Kénesforrás« látja el termálvízzel. A bécsi műegyetem fizikai laboratóriumának vezetője, dr Mache professzor megállapította, hogy a Nagy-forrás 13, a Mátyásforrás 16 billiomodgramm rádium- elefftet tartalmaz literenként. A Budapesti Tudományegyetem Rádiumintézetének igazgatója, Weszelszky professzor megállapította, hogy a Nagy-forrás rádiumemanáció-tartalma 9-8 Mache- egység, vagyis 35-7 emanáció-egység literenként. A Szent Imre gyógyfürdő forrásvize ezek szerint rádium- és thorium-elemet tartalmazó rádióaktív földes-meszes hévvíz. A Szent Imre gyógyfürdő gyógyberendezését két női és egy férfi gőzfürdő, továbbá 60 kádfürdő alkotta ; ezek egy része az ostrom folyamán rombadőlt. A Szent Imre gyógyfürdő igen súlyos háborús sérüléseinek helyreállítása a férfi termálfürdőrész megóvási munkáival vette kezdetét. A fürdőben a műemlék értékű termálfürdőrész és a kádfürdők egy része van üzemben. Személyforgalom: 1946-ban 68.351 személy. 410
