Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1947)
A polgármesteri ügyosztályok 1946/47. évi tevékenysége
Nagy munkát jelentett a pénzügyi közigazgatás részére a különféle közszolgáltatások mértékének forintértékben történő megállapítása is. A 490/1946—kgy. sz. a. a forintban megállapított összeg általában háromszorosa az 1938. évi díjtételeknek. A piaci helypénzeknél ennél alacsonyabb, a vigalmi adónál pedig valamivel magasabb az új díjtétel. Az adószámviteli és számvevőségi osztályok a 2763/1946. P. M. sz. rendelet értelmében 1946 július 31-én lezárták főkönyveiket, számfejtőkönyveiket, naplóikat és a maradványt 200 millió adópengő = 1 Ft arányban vezették át az újonnan megnyitott számlákra. Az infláció nagyon lerontotta az adómorált s ezért az adószámviteli osztályokhoz beosztott alkalmazottaknak minden erejüket meg kellett feszíteni a forintban megállapított közterhek behajtása érdekében és ennek a munkának köszönhető, hogy 1946 szeptemberében már kielégítőek voltak az adóbevételek. A stabilizáció a kerületi adószámviteli osztályok életében is nyugalmi helyzetet teremtett. Addig, amíg az infláció alatt a felfokozott ügyfélforgalom miatt a munkahátralék hatalmas méreteket öltött, 1946 augusztus 1-től kezdve, a forintértékben való kezelés rendszerének bevezetése után, a munkamenet egyenletesebbé vált és a felgyűlt munkahátralék feldolgozására is lehetőség nyílott. Az adóhivatalok személyzete a székesfőváros ostroma óta, a hivatalos órákra tekintet nélkül reggeltől estig végezték felelősségteljes munkájukat, hogy a rájuk háruló feladatok elvégzése által szolgálják a stabilizációhoz fűződő elsőrendű nemzeti és újjáépítési célokat. A központi pénztár és a kerületi pénztárak 1946. évi tevékenysége az infláció, a létszámcsökkentés, majd a stabilizáció jegyében zajlott le. A méreteiben páratlan infláció a pénztárak személyzetét emberfeletti feladatok elé állította. A létszámcsökkentés súlyosan érintette a pénztári szakot, úgyhogy a beállott zavarokat csak sürgős visszarendelésekkel lehetett áthidalni. A küzdelmes nehéz hónapok elteltével végre a stabilizáció több kisebb-nagyobb zökkenő és az infláció maradványainak felszámolása után a pénztárak személyzetének is megadta azt a lehetőséget, hogy aránylag nyugodt körülmények között folytathatják felelősségteljes munkájukat. * A főváros az első közület volt, amely a stabilizáció kezdetén költségvetést készített már 1946 augusztus második felében. Ez a költségvetés nem gyakorlati tapasztalatok alapján készült, összeállítása idején még javában tombolt a pengőinfláció, a forint még csak mint a jövő ígérete szerepelt. Gyakorlati tapasztalatok helyett elméleti elgondolások szabták meg a költség- vetés előirányzatait. Nem volt váratlan és meglepő, hogy ez a költségvetés a forintárak és bérek végleges kialakulása után nem felelt meg a tényleges helyzetnek. Az előirányzottnál lényegesen magasabb összegben folytak le a bevételek, de messze meghaladták az előirányzatot a szükségletek kielégítésének a költségei is. A póthiteligények olyan tömegesen jelentkeztek, hogy indokoltnak látszott — egyes póthitelek előterjesztése helyett"— a költségvetés teljes átdolgozásával pótköltségvetést készíteni. A községi háztartásnak az 1946 augusztus havában megállapított és a belügyminiszter által jóváhagyott költségvetése 223-7 millió forint kiadással és ugyanannyi bevétellel zárult. A pótelőirányzat mind a bevételi, mind a kiadási oldalon 177-4 millió forint volt. A pótköltségvetésben tehát a községi háztartás bevételei és kiadásai 398-1 millió forintra emelkedtek. A belügyminiszter 12-9 millió forinttal csökkentette a bevételeket és kiadásokat és 385-2 millió pengőben állapította meg végső fokon a főváros 1946/47. évi költségvetését, mert figyelembe vette azokat az intézkedéseket, amelyek a pótköltségvetés megállapítása után kihatással voltak a főváros gazdálkodására. A főváros kiadásainak 91'2%-át adóbevételekből fedezi. Az állami bevételek fokozása érdekében a kormány még az elmúlt év végén tervbevette a főváros adórészesedésének leszállítását. Az 1947 március végén megjelent 3480/1947. M. E. számú rendelet a házadóból, a 90.900 1947. P. M. sz. rendelet pedig az együttes kereseti és jövedelmi adóból, valamint a társulati és tantiemadóból járó fővárosi részesedést mérsékelte 5—5%-kal visszamenően 1947 március 1-től kezdődő hatállyal. A főváros ezenfelül még további 5%-ot térített az államkincstár részére ezekből az adókból. Az adórészesedési kulcs leszállításán kívül 600/1947. P. M. I. b. rendelet csökkentette a fővárosi fogyasztási adóbevételt, mert ezek a rendeletek a budapesti borfogyasztási adóból 40%, a húsfogyasztási adóból pedifg 20% bevételt biztosítottak az államkincstár részére. Ezeknek az intézkedéseknek a bevételeket nagymértékben csökkentő hatását a főváros a pótköltségvetés összeállításakor még nem vehette figyelembe. Ezért a belügyminiszter 1947 április 9-én kelt 178.796/1947—III. sz. leiratának megfelelően a kiadások 10%-os zárolását rendelték el, hogy a főváros zavartalan gazdálkodása biztositható legyen. Polgármesteri VH. (Közoktatási) ügyosztály # A közoktatási ügyosztály az 1946. év telén is nagy küzdelmet folytatott a tanítás folytonosságának biztosítása érdekében. A mind nagyobb mértékben jelentkező tüzelőanyaghiány miatt, valamint annak következtében, hogy az iskolahelyiségeknek csupán 8—10 %-a volt beüvegezve, ez is csak egysorosán, további 20—30%-a az ablakoknak pedig papírral volt beragasztva, rend104
