Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
A Fővárosi Népművelési Központ feladata a székesfőváros iskolai kötelékeken kívül álló lakosságának művelődéséről, továbbképzéséről gondoskodni. Tevékenysége kétirányú : egyrészt az ismeretterjesztés, másrészt a kultúrszórakoztatás terén fejti ki munkásságát. A Fővárosi Népművelési Központ a társadalom minden rétege számára nyújt művelődési lehetőséget. Az írás- tudatlanok számára írás-olvasási, az alacsonyabb műveltségi fokon állók számára ú. n. alapismeretterjesztő (helyesírási, fogalmazási és számolási) tanfolyamokat tart fenn a főváros 34 iskolájában. A magukat továbbművelni, képezni kívánó dolgozók, munkások és értelmiségiek számára rendezi ismeretterjesztő munkájának legnagyobb részét, amelyet a Szabad Egyetemen, valamint 28 ú. n. művelődési telepen bonyolít le. Ezek a tanfolyamai és előadásai felölelik a művelődés, a tudomány és gyakorlati ismeretek úgyszólván minden ágát. Filozófiai, pedagógiai, esztétikai, történelmi, jogi, társadalomtudományi, irodalmi, művészeti, zenei, természettudományi, egészségügyi előadásain és tanfolyamain kívül idegennyelvi, kereskedelmi, ipari, iparművészeti és női gyakorlati tanfolyamokat rendez. A Szabad Egyetemen és a művelődési telepeken kívül is számos előadása és tanfolyama van a Fővárosi Népművelési Központnak, amelyeknek egy részét a főváros más kulturális és társadalmi szerveivel, egyesületeivel és intézményeivel együttesen szervez. A Népművelési Központ szoros kapcsolatot létesített a munkássággal. A főváros nagyobb üzemeit rendszeresen látogatja ismeretterjesztő és műsoros előadásaival, amelyeket külön a munkásság számára állít össze. A Fővárosi Népművelési Központ nemcsak az élőszó útján folytatja kulturális nevelő munkáját, hanem könyvkiadásaival is jelentős missziót teljesít. »A műveltség könyvei« címmel jelennek meg kiadványai a »Budapest« Irodalmi, Művészeti és Tudományos Intézet kiadásában. Vándorkönyvtárakat állít össze, amelyeket elsősorban az üzemi, gyári munkásság számára juttat el. A kultúrszórakoztatás terén is élénk tevékenységet fejt ki a Fővárosi Népművelési Központ. Hangversenyei, amelyeket nagyobb részben a Székesfővárosi Zenekarral együttesen rendez, matinéi, irodalmi estjei, keskenyfilmelőadásai Budapest kulturális életében jelentős szerepet játszanak. Tanulmányi kirándulások, tárlatvezetések, múzeum- és műteremlátogatások egészítik ki a Fővárosi Népművelés sokirányú, intenzív munkásságát. Rendszeres gyermekfoglalkoztató tevékenységet is kifejt, így többek közt a kórházak gyermekosztályain, valamint nyáron a játszótereken. A Városi Színház is a Fővárosi Népművelési Központ kezelésében áll. A színházban jelenleg magas színvonalú mozgóképelőadásokat és hangversenyeket tartanak. Rövidesen azonban a Városi Színház visszatér eredeti hivatásához és a dolgozó tömegek magas színvonalú, olcsó színháza lesz. A Fővárosi Népművelési Központ legfontosabb és legsürgősebb célkitűzése Budapest lakosságának demokratikus szellemben való átnevelése, a fasizmus szellemi mételyének kiirtása a köztudatból. A Fővárosi Népművelési Központ vezetője : ár. Faludi János főigazgató, helyettesei dr. Szőke Sándor igazgató és dr. Lederer Emma aligazgató. Osztályvezetői : Tanay Magda, dr. Dombi József, dr. Bródy Miklós és Bálint Marcell. GÁZMŰVEK IGAZGATÓSÁG : VII., RÁKÓCZI-ŰT 18. — TÁVBESZÉLŐ: 228 228. Pest szabad királyi város gázvilágítására a Mayer Kapfererrel és Stefáni Lajossal 1855-ben kötött szerződés alapján 1856-ban épült meg az első gázgyár, a mai Tisza Kálmán-tér helyén. Ezt követte a budai terület gázellátása 1866-ban, mígőbuda (a mai III. kerület) utcáit 1871-ben kapcsolták be a csőhálózatba. Az Általános Osztrák, majd a Magyar Általános Légszesztársasággal többször megújított szerződés 1910 XII. 15-én lejárt, amikor a székesfőváros a Gázmüveket megváltotta és saját kezelésébe vette. A Budán levő gázgyárból különböző berendezések segítségével megtisztított és a közönség használatára bqcsátandó gáz az óbudai gázgyárban levő két, egyenként 100.000 m3 ürtartalmú gáztartóba kerül, ahonnan kompresszor segítségével jut át a budai gázcsőhálózatba. Pestre ezidőszerint a Margit-híd pillérein épült úgynevezett függőhídon keresztül jut ugyancsak a kompresszor segítségével. A gázgyár 1927-ben vízgázgyártó berendezést, majd 1934-ben egy benzolgyártó berendezést létesített. Az óbudai telep 1944. év folyamán légitámadások által többé-kevésbé sérülést szenvedett. A felszabadító orosz hadsereg bevonulása után, 1944 december 28-án, a gázgyártást rövid időre beszüntették, majd február 2-án ismét felvették a munkát. Március végén kezdték meg a Rómaifürdő felé a gázszolgáltatást. 1945 áprilisában a gázleadás 7700, májusban 20.000, majd 50.000 m3-t ért el és júniusban elérte a 100.000 m3-t, majd júliusban a 150.000 m3-t. A gázleadás ugyanazon év októberében a 200.000 m3-t meghaladta. A fűtőérték emelése és a mennyiség fokozása érdekében a vízgázgenerátort is üzembe helyezték, majd 1945 november 15-ével megkezdték a propán-bután gáz adagolását is s ennek eredményeképen a leadott gáz 1946 januárjában elérte a 300.000 m3-t. Budán a felszabadulás után a lehető legrosszabb viszonyok között kezdték a gázcsőhálózatot üzembehelyezni. Ezzel a munkával kapcsolatban a csőhálózatot 3273 méter hosszban tárták fel, majd a rombadőlt és megrongált házak gázcsatlakozó vezetékét 368 esetben vágták le a főcsőhálózatról. 1945 májusban a felrobbantott Boráros-téri híd roncsain létesített fahídon vezették elsőízben a pesti FŐVÁROSI NÉPMŰVELÉSI KÖZPONT IV., SZÉP-U. 5. — TÁVBESZÉLŐ: 387—129. 303
