Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1946)
Budapest székesfőváros üzemei és intézményei
eszközölt befizetéseket nem a kézi pénztár útján, hanem Budapest Székesfővárosi Községi Takarék- pénztár és a Postatakarékpénztár útján bonyolították le. A személyzetet részben a többi fővárosi üzemből felszabadult alkalmazottakból, részben pedig ideiglenes kisegítő alkalmazottak felvételével állították össze. A legnagyobb forgalom idején az alkalmazottak száma 45 személy volt, amelyet az idény befejezése után körülbelül 50%-kal csökkentettek. A vállalat működését ténylegesen 1945 október 8-án kezdte meg. Október 31-ig már 1100 darab fűtő- és főzőkészüléket adtak el. A kezdeti nehézségek mellett az eredményes munka rovására az időközben beállott sorozatos anyagár- és munkabéremelkedések nagy hátrányt jelentettek ; az áraikat fokozatosan emelni voltak kénytelenek. A közönség érdeklődése azonban egyrészt a megfelelő hírverés, másrészt a már beállott fűtési idény miatt napról-napra emelkedett. November hónap végén Budapest székesfőváros különböző szociális és egészségügyi intézményei központi fűtőberendezésének gázolajtüzelésre való átalakítását készítették el, valamint újabb fűtő- és főzőkészülékek for- galombahozatalát vezették be. A vállalat által forgalombahozott, valamint a közönség birtokában levő nem tőle vásárolt fűtőkészülékek üzembentartásához szükséges petróleummennyiséget jegyrendszer bevezetésével oldották meg, amelynek szétosztására és elszámolására külön polgár- mesteri rendelet alapján kaptak megbízást. Bekapcsolták néhány péküzem fűtőberendezésének átalakítását is, valamint további állami és közintézmények fűtőberendezésének átalakítását. Eddig körülbelül 8000 darab fűtőkészüléket szereltek fel és 15 központi fűtőberendezést állítottak át olajtüzelésre. Összes bevételük körülbelül 2-5 milliárd pengő volt; és az idényt az időközben beállott rendkívüli méretű anyagár- és munkabéremelkedések ellenére is nyereséggel fejezték be. Vezérigazgató : dr. Günther Ferenc. Helyettesei: Nóti József igazgató és dr. Jókúti Ferenc tanácsos. Cégvezetők: dr. Jeney László és Bihari Miklós. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS GABONAHIVATALA KÖZPONTI VÁROSHÁZA, n. EM. — TÁVBESZÉLŐ i 186—436.| Budapest Székesfőváros Gabonahivatala a Közellátási Kormánybiztosság malom- és takarmányosztályából fejlődött ki abból a felismerésből, hogy amíg az országos közellátási szervek ezt a feladatot ellátni nem képesek, a főváros keretén belül kell létesíteni olyan szervet, amely a főváros ellátásának biztosítása érdekében mindenkor nyersanyagot igyekszik begyűjteni, hogy azt saját kezelésében feldolgoztatva a közellátás rendelkezésére bocsássa. 1945 augusztus 29-én 19.427. sz. polgármesteri rendelet életre hozta a Gabonahivatalt, mint ügyosztálytól független, közvetlenül a polgármesternek alárendelt intézményt. A Gabonahivatal minden a fővárosba irányuló gabonaszállítmányt átvesz, kifizet, a fővárosi malomüzemekbe irányít és azt bérmunkában feldolgoztatja. Ezenkívül kompenzációs alapon olajmagvakat és egyéb nyersanyagokat szerez, amelyek feldolgozásából eredő főtermékeket: lisztet, olajat, szappant, árpagyöngyöt, zabpelyhet, stb. az illetékes ügyosztályokon keresztül a jegyrendszer keretében hoz forgalomba, míg a takarmányozásra alkalmas melléktermékeket az igényjogosultak között maga osztja szét. Havonta kb. 100.000 q különböző terményt bonyolít le. A Gabonahivatalnak kell gondoskodnia a kenyérellátáshoz szükséges anyagi fedezetről, mivel a kenyérárak általában nem nyújtanak fedezetet a nyers termények vásárlására és a költségekre. Az ezzel kapcsolatos elszámolásokat a közellátási minisztériummal szemben a Gabonahivatal ejti meg. — Vezető : Szántó Ernő főosztályvezető. % BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS HIRDETŐ VÁLLALATA IV., KÖZPONTI VÁROSHÁZA, KAMERMAYER KÁROLY-ETCA 5. — TÁVBESZÉLŐ: 189—850, 189—308, 389—138. MELLÉKÁLLOMÁSOK: 231, 630, 631, 632. A fejlett és széleskörű munkamegosztáson alapuló modern gazdasági életnek nélkülözhetetlen eleme a hirdetés. Termelőnek, kereskedőnek, fogyasztónak egyformán érdeke a tájékoztatás és a tájékozódás, melyben kétségtelenül a hirdetés van leginkább segítségére. A főváros vezetősége korán felismerte a hirdetés jelentőségét és hirdetési lehetőségek megteremtésével, majd pedig a szabályrendeletben biztosított jog hasznosításának házi kezelésbe vételével igyekezett a hirdetés fejlődését előmozdítani, a hirdetőközönség érdekeinek a városszépészet követelményeivel való egyeztetése mellett. A hirdetés ügyben kiadott első szabályrendelet Kamermayer Károly polgármestersége idején 1888. évi június hó 20-án 607/1888. szám alatt készült el. Ezzel szabályozták először a közterületen való hirdetés jogát olymódon, hogy a főváros területén a plakáthirdetés joga bérlet útján került hasznosításra. Ez a bérleti rendszer, amint azt az évek tapasztalata, különösen pedig a milleneumi kiállítás, majd az akkor bekövetkező hatalmas arányú gazdasági fellendülés bebizonyította, nem felelt meg a fejlődő igényeknek. A főváros vezetősége akkor határozta el a hirdetési jog házikezelésbe vételét, hogy városszépészeti, közlekedési, közbiztonsági szempontok fokozott érvényesítése mellett a hirdetési módokkal szemben jelentkező növekvő igények is kielégíthetők legyenek. Az 1537/1909. kgy. számú szabályrendelet a keresletnek megfelelő számú és minőségű hirdetőberendezés felállítását tette 288
