Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1939)

Budapest székesfőváros üzemei és intézményei

373

IV., V., VI., VII. és XIII. kerület (Távbeszélőszáma : 114-523). VIII., IX., X. és XIV. kerület (Távbeszélőszáma: 137-311). A dunajobbparti fasorok kezelését is önálló csoport végzi (Távbeszélőszáma : 290-358.). Vezető : Morbitzer Dezső kertészeti igazgató. Helyettese: Szilágyi József kertészeti aligazgató.

KÓRHÁZI KÖZPONTI MŰSZER- ÉS ANYAGRAKTÁR

(VII., Nagydiófa-utca 14. Távbeszélő kapcsoló száma: 1-385-24.) A központi műszerraktárt és javítóműhelyt 1913-ban állították fel azért, hogy a székesfővárosi közkórházakat és egyéb egészségügyi intézményeket a szükséges műszerekkel, orvosi segédeszközökkel, kötszerrel, fehérneművel, bútorokkal és gazdasági cikkekkel lássa el. A törvényhatósági bizottság a községi műszerüzemet és anyagraktárt mint önálló üzemet megszüntette és az intézmény azóta a különleges kórházi szükségletek beszerzése és tárolása céljából a kórházak gazdasági igazgatásában mint központi beszerző szerv, kórházi anyagraktár működik. Vezető : Schon Oszkár igazgató.

KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS RAKTERIOLÓGIAI INTÉZET

(IX., Gyáli-út 3/a. Távbeszélő száma: 1-344-24 és 1-318-59.) Az intézet célja a fertőző betegségek elleni védekezés, az ivóvíz és élelmiszerek közegészségügyi ellenőrzése és a közegészségügy előmozdítása, önálló, tudományos vizsgálatokkal. Az 1888-as kolerajárvány hatására létesült intézet az első években mint a tisztifőorvosi hivatal segédlaboratóriuma működött. 1893 óta rendszeres tevékenységet fejt ki s munkaköre évről-évre bővül. Ezt a munkaszaporulatot nagyban befolyásolta a fővárosi vízművek fokozatos kiépítésével a termelt és a közönség által fogyasztott víznek rendszeres bakteriológiai ellenőrzése. 1930-ban épült új otthonában az intézet megnagyobbodott munkaköre a fertőző betegek környezetvizsgálatának kimélyítésében, a tej és tejtermékek, élelmiszerek bakteriológiai vizsgálatában, levegővizsgálatokban és a higiéné különböző ágainak intenzívebb művelésében nyilvánul meg. A munkakör kiterjedésével természetesen a vizsgálatok száma is erősen emelkedett; az 1910—1920. közötti években a vizsgálatok száma általában 20.000 körül mozgott, 1938-ban viszont 109.017 volt a vizsgálatok száma. Az intézet díjtalanul végzi a főváros területén előforduló fertőző megbetegedésekre vonatkozó laboratóriumi vizsgálatokat. E vizsgálatok részben a betegség felismerését (diagnostikai), részben pedig — a typhus és diphtheria esetében — a gyógyulás megállapítását s a bacillusgazdák felkutatását szolgálják (kötelező ellenőrző vizsgálatok). A vizsgálati anyagok késedelem nélküli feldolgozását az intézetben rendszeresített különleges szolgálat biztosítja, amely reggel 8 órától este 20 óráig (vasár- és ünnep-