Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1939)
Lexikon-rész
165 Hatósági étkeztetésért jelentkezni a lakhely szerint illetékes kerületi elöljáróság népjóléti osztályán lehet. A jelentkezést követi a népjóléti megbízott által foganatosítandó környezet- tanulmány, amelynek eredményéhez képest — ha a ráutaltság megállapítást nyert — az illető felvétetik a kerületi elöljáróság szegénykataszterébe. A szegénykataszterbe való felvétel képezi a hatósági segélyezés alapját, tehát étkeztetésben is csak ezek részesülhetnek. A 2, vagy 4 heti időtartamra érvényes ebédjegyeket a kerületi elöljáróságok posta útján kézbesítik az Ínségeseknek. Az ebédjegyeken annak a főzőhelynek a címe is fel van tüntetve, ahol az ebédjegyet érvényesíteni lehet. A kézhez vett ebédjeggyel legkésőbben vasárnap délig kell jelentkezni a főzőhelyen, mert különben a következő héten nem részesülhet ebédben. HATÓSÁGI ÍNSÉGEN YIIITŐ TEVÉKENYSÉG. Étkeztetés. A téli hónapokban 91 főzőhely működik, a nyári hónapokban 55—60. Naponta kb. 2—3000 felnőtt fizet a kapott ebédért térítést és pedig 7 napra 1-60 pengőt, 6 napra 1*20 pengőt, naponként váltva húsos ebédért 48 fillért, hústalan ebédért 24 fillért. A térítésekből befolyó összegek legnagyobb részét jótékonykodó egyesületek és intézmények fizetik be az általuk vásárolt jegyekért, melyeket a hozzájuk forduló ínségesek közöt- osztanak szét. Az iskolásgyermekek az iskolaigazgatók és az iskolanővérek javaslata alapján részesülnek ínségebédben. Ezek közül mintegy 30% ebédadagonként 4 fillér térítést fizet, a többi teljesen ingyenes. A felnőttek ingyenebédjegyeit a kerületi elöljáróságok szegényügyi nyilvántartójuk alapján küldik el az Ínségeseknek. Kivételt csak az Országos Stefánia Szövetség gondozásában levő anyák képeznek, akik részére a szövetség adja ki a jegyeket. A rendes főzőhelyeken kívül az elszegényedett közép- osztálybeliek részére 6 külön főzőhely működik, ahová az ingyenebédjegyeket szintén a kerületi elöljáróságok adják ki. Ezeken a főzőhelyeken heti 2 pengőt fizetnek azok, akik ebédjükért térítést kötelesek adni. Szellemi szükségmunka. Az állásnélküli tisztviselők felsegítésére az 1926. évben felmerült szellemi szükségmunka gondolata csak 1928-ban valósult meg. A szellemi szükségmunkások egy része a volt önkéntes szolgálatot teljesítő kerületi népjóléti megbízottak megnövekedett munkáját végzi, másik részét a kerületi elöljárók népjóléti osztályai irodai segédmunkálatainak elvégzésére, továbbá statisztikai adatok felvételére használják fel. Foglalkoztatási idejük és számuk évenként a rendelkezésre álló fedezet nagysága szerint változik. A munkanélküliség következtében egyre nagyobb számban jelentkező szegénybetegek gyógykezelését a kerületi orvosi kar megfelelően ellátni nem tudta, miért is a törvényhatósági tanács 1933 január hó 1-től 10 orvos