Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1937)
Lexikon-rész
89 vetik ki. A fizetési meghagyás ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához felebbezés- nek, a bizottság határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye. Italmérési illeték. Bornak, bormustnak, gyümölcsbornak, sörnek és égetett szeszesitaloknak a kimérése, kismértékben való elárusítása, valamint égetett szeszesitaloknak nagyban való eladása fölött kizárólag az állam rendelkezik. Ezen rendelkezési jog alapján az említett italokat csak az mérheti ki és árusíthatja, aki erre a pénzügyi hatóságtól engedélyt nyer. Ezen engedélyek kiadását legutóbb az 1921. évi IV. t.-c. szabályozta, amely törvénycikk 2. §-a szerint az engedélyesek illetéket tartoznak fizetni azon jogosítványért, hogy italmérést gyakorolhatnak. Az italmérési illeték mérve az italmérés forgalmától és jövedelmezőségétől függ. Az italmérési illetéket a m. kir. pénzügyigazgatóságok vetik ki. A befolyó jövedelem 1924. évi január hó 1-ig az állam- kincstárt illette meg és a községek abból csak bizonyos részesedést kaptak. 1924. évi január hó 1-től kezdődőleg az italmérési illetékekből befolyó jövedelmek a 8.700/1923. M. E. számú kormány- rendelet értelmében a községeket illetik meg, azonban a kivetést továbbra is a pénzügyigazgatóságok végzik, ellenben azok előírása és behajtása a községek feladata. Az illetékek kivetése 3 évenként történik s a kivetés ellen az italmérési illetékek elleni felszólamlási bizottsághoz lehet fellebbezni, amely bizottság tagjait a belügyminiszter nevezi ki. A felszólalóbizottság másodfokú határozata ellen a m. kir. pénzügyminiszterhez van jogorvoslatnak helye. A községeknek az italmérési illetékek megállapításánál csak a tekintetben van beleszólásuk, hogy az italmérési illeték megállapítására javaslatot tehetnek és mint a jövedelem élvezői, a nézetük szerint alacsonyan megállapított illetékek ellen jogorvoslattal élhetnek. Községi fogyasztási átló. A székesfőváros törvényhatósága már az 1872. évi XXXYI. t.-c. alapján szedett fogyasztási pótadót a borital és a húsfélék, valamint a sör és az égetett szesz állami fogyasztási adója után. Az adó kulcsát kormányhatósági jóváhagyás mellett a székesfőváros törvényhatósága állapította meg. Az 1923. évi XXXIII. t.-c. gyökeres változást hozott, mert eltörölte az állami borital- és húsfogyasztási adót és az ezek után szedett községi adópótlékokat és felhatalmazta a községeket, hogy ezen cikkek, valamint a pezsgő után — a pénzügyminiszter által időszakonként megállapítandó adótételek keretében — önálló községi fogyasztási adókat, a sör és az égetett szeszesitalok és folyadékok után pedig fogyasztási pótadókat szedhessenek. E törvényen és az ennek alapján hozott 410/1925. kgy. számú határozattal alkotott szabályrendeleten épült fel a főváros községi fogyasztási adóztatás mai rendszere. A szabályrendelet ezideig ugyan nincs még kormányhatóságilag jóváhagyva, de a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 121.100/1923. számú miniszteri rendelet felhatalmazza a fővárost, hogy addig is, amíg a szabályrendelet jóváhagyást nem nyer, a községi fogyasztási
