Budapesti hivatali útmutató (Budapest, 1935)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa
232 az eredeti okmányokat, úgymint bérleti, vállalati, szolgálati és egyéb szerződéseket, egyességeket, kötelező nyilatkozatokat, biztosítéki okiratokat ; végrendeleteket, eredeti szabályrendeleteket, egyesületi alapszabályokat ; közgyűlési, tanácsülési és egyéb testületi (bizottsági) jegyzőkönyveket ; az összes hitíelekezetek anyakönyvi másodpéldányait 1828-tól 1895-ig, az összes állami anyakönyvi másodpéldányokat 1895 október elejétől kezdve, az országgyűlési és törvényhatósági választói névjegyzékeket ; a királyi kiváltságleveleket," a canonica visita- tió-kat, a polgárkönyveket ; az összes segédkönyveket, melyek az ügydarabok megtalálását teszik lehetővé a többmillióra menő akta közt és általában mindazt, amit az óbudai, budai, pesti, majd budapesti közigazgatás a maga hivatalos működése, tevékenysége során írásban produkált. E szerint minden olyan ügy, amellyel a főváros közigazgatása valamilyen formában foglalkozott, a levéltárban eredeti írott okmányokból megismerhető. Innen van a levéltár egyre jobban és jobban felismert nagy jelentősége mind közigazgatási, mind történeti szempontból. A közigazgatási tevékenység írásos termékeinek ugyanis elsősorban újból az élő közigazgatás veszi hasznát, másrészt pedig a történettudomány és pedig azért, mert a levéltári anyag természeténél fogva nemcsak megvilágít (illusztrál), hanem bizonyít (dokumentál) is. Valóban a levéltár jogi és történeti fegyvertár. Az önkormányzat legszorosabb tartozéka és köz- igazgatásának legsajátabb terméke. Ezért a törvényhatóság levéltára — szemben a könyvtárral és múzeummal — a törvény értelmében közgyűjteménnyé nem nyilvánítható. (1929 : XI. t.-c.) Hogy a levéltári anyag úgy magánérdekű kutatásokra, valamint közigazgatási és tudományos szempontból minél használhatóbb legyen, ez a levéltár legfőbb feladata. Minél alkalmasabbá tenni az anyagot a kutatásra, ez a levéltári személyzet egyik legfőbb kötelessége. Ennek a felbecsülhetetlen értékű iratanyagnak legfőbb őre és tudományos, közigazgatási és történeti érdekű felhasználásának legfőbb irányítója a székesfőváros egyik f ő- tisztviselője, a törvény értelmében (1934. évi XII. t.-c.) a törvényhatósági bizottság közgyűlése által megválasztott főlevéltáros. Ő engedélyezi a kutatásokat, valamint a hiteles másolatokat is. A másolatok a főlevéítáros vagy helyettesének hitelesítése által válnak közhitelű okiratokká. Magánfelek vagy a székesfővárosi hatóság kebelén kívül álló hivatalok és tisztviselők részére a levéltár eredeti iratokat csak a polgármester engedélye a 1 a p- j á n adhat ki. Hiteles másolatot azonban a főlevéltáros akadályoztatása esetén helyettese saját névaláírása és a levéltári bélyegző alatt bárkinek is a szabályszerű díjak lefizetése mellett kiadhat. Másolati illetékek és másolási díjak : Egy ívre terjedő másolat állami illetéke az 5100/1931. M. E. rendelet 25. §-a értelmében 2 P, városi illetéke a 188/1927 kgy. és 98.948/1933
