Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
XI. Különféle ügyek
93 — alatt szerzett tapasztalataink adatai alapján tárjuk fel, mert csak ezen az úton érhető el a jogszabályok közti összhang is, melyre minden szempontból törekedni kell. Ebből a nézőpontból indulva ki, mindenekelőtt foglalkoztunk az előadói tervezetnek különös megfontolás alá eső 13. és 14. §-ával. E szakaszok ugyanis az okleveles mérnököt az építkezések terén való működésében indokolatlanul hátrányos helyzetbe juttatnák az építészekkel szemben, amennyiben a mérnöktől magasépítési ipar gyakorlásához a három évi gyakorlat igazolásán felül még külön írásbeli (tervezési) vizsgálat letételét is megkívánják. A mérnöknek egy ilyen vizsga letételére való kötelezését nem véltük összeegyeztethetőnek az egyetemi képesítés tudományos mértékével, terjedelmével s a diplomája tekintélyével, valamint nem láttuk igazoltnak szemben a mérnököknek az építőipar terén való működéséből szerzett gyakorlati tapasztalatokkal sem. Rámutattunk másfelől arra is, hogy a tervezés nem vonható az építőipar fogalmi körébe. A budapesti Építésügyi Szabályzat már 1894. óta idevonatkozóan úgy rendelkezik, hogy végrehajtó szakértőnek egyenlő jogokkal deklarálja azt az építészt és mérnököt, akinek a műegyetemen nyert, vagy honosított építészi, illetőleg mérnöki oklevele van és ki tudja mutatni, hogy az építőipar terén legalább két évig gyakorlatilag működött. Ez a rendelkezésünk Budapesten a letelt hosszú idő tapasztalata szerint teljesen bevált és ezért nézetünk szerint nem lenne megokolt más, ellenkező rendelkezések életbeléptetése, még a gyakorlati idő meghosszabbításában sem. Az általunk törvényesen szabályozott állapotnak megváltoztatása szerzett jogok csorbítását jelentené, ami az érdekcsoportok közötti nézet- eltérések annyira kívánatos eliminálását csak megnehezítené. Az előadottak alapján a tervezet 13. és 14. §-aira vonatkozóan a következő módosító javaslatot tettük: A gyakorlati idő az építésznél és a mérnöknél egyöntetűen csak két évben állapíttassák meg, amely gyakorlat azonban kizáróan csak az illető szakmában teljesítendő, — nem pedig úgy, amint azt az előadói javaslat kontemplálja — vagylagosan, vagy megosztva. Javasoltuk továbbá a már kifejtett nyomós okok alapján a 13. §. olyan módosítását, hogy a mérnöktől a magasépítészet terén külön írásbeli (tervezési) vizsga egyáltalán ne kívántassék, épp úgy, amint a tervezet az építésszel szemben sem írja elő semmiféle vizsga letételét. További észrevételünk a tervezet 12. §-a ellen merült fel, mely az építőmesteri és mélyépítőmesteri iparnak társaságok, mint jogi személyek: útján való gyakorlásáról szól. Ez a tervezett rendelkezés különös megfontolást igényel abból a szempontból, hogy az ilyen társasági építkezéseknél is a munkálat képesített egyének kellő közreműködésének érvényesülése és felelőssége mellett történjék. Ezért a kérdésnek részünkről olyatén való szabályozását javasoltuk, hogy a társaságok belső igazgatását úgy az építőmesteri, mint a mélyépítőmesteri iparnál legalább két, kellő képesítésű szakember vezesse, akik az építkezésért a hatóságokkal szemben teljes egyéni felelősséggel tar-
