Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
IX. Utcaelnevezések
82 a nemzeti mivoltától megfosztani akart, fegyveres erő nélküli magyart, Kossuth Lajos lángszavával — amelynek átható erejét a szív, gyújtó szikráját a lélek adta, — a tespedésből felrázta, — és az egész nemzet a szabadságharc zászlaja alá sorakozott. Amikor pedig hosszú küzdelem után a maroknyi, kifáradt magyart lebírta a tömérdek idegen had: elment hirdetni népeknek a magyar igazságot, s megismertette a magyar nemzetet. Lelkes szavára felfigyelt Anglia, Amerika és népük szívébe fogadta Kossuth népét. És ne feledjük: ő mindent elvesztett, a magyar hazából csak egyet vitt magával: a megingathatatlan hitet, hogy van isteni örök igazság. E hitét nemzetére hagyta. Kell, hogy e hit minden magyar szívben éljen, mert ez visz a feltámadáshoz. A törvényhozásban él e hit. 1848. március 15-ikét a törvény erejével is nemzeti ünneppé avatja, Kossuth Lajos érdemeit törvénybe iktatja. A Székesfőváros közönségében is él. 1927. november 6-án székesfővárosunk nagy hazánkfia szobrát országos ünneplés keretében avatja fel. A hála szerény, de nemes virágaival mi is hódoljunk. A teret, ahová a székesfőváros kegyelete a szobrot állította, nevezzük el „Kossuth Lajos-térnek”. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa átérezve a nemzeti összeforradás magasztosságát és történelmi jelentőségét, hazafias Jelkületének mély érzéséből fakadó lelkesedéssel elhatározta, hogy az Országház-tér ezentúl a „Kossuth Lajos-tér” nevet viselje. VI. kerület. A világhírű magyar regényíró: Jókai Mór, emlékéről elhalálozása alkalmából egy teret és egy utcát neveztünk el. A tér, amely az ő nagy nevét viseli, az, amelyet az ő ércbe öntött szobra díszít. Az utca, amely az ő nevét viselte, távol e tértől, a pesti villanegyed egyik utcája volt. A Jókai centennárium alkalmából, a centennárium-bizottság előterjesztésére készséggel foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy Jókairól egy más, megfelelőbb útvonal neveztessék el. Emlékéről az ő szobrával díszített, nevét viselő tér közelében levő Gyár-utcát neveztük el „Jókai Mór-utcá”-nak. A megcsonkított Ország, különösen pedig fővárosa, örök hálára van kötelezve a nemes érzésű holland nemzet iránt, amely élén fennkölt uralkodójával: Vilma királynővel, páratlan emberszeretetével és jótékonyságával annyi keserű könnyet szárított fel száz és ezer magyar szülő meggyötört arcáról és annyi örömet, boldogságot szerzett a magyar gyermekeknek. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa, bensőséges rokonszenvének és mély hálájának szerény kifejezéséül kimondta, hogy a VI—VII. kerületi városligeti fasoron, tehát a Lövölde-tértől az Aréna-útig haladó útvonal, a „Vilma királynő-út” elnevezést viselje. A Felsőerdősornak az Andrássy-úttól a Podmanicky-utcáig terjedő részét, kiváló festőművészünkről „Szinnyei Merse-utcá”-nak, a Dalnokutcát, nagy történeti festőnkről, „Székely Bertalan-utcá”-nak, továbbá a Nagy János-utcát ugyancsak hírneves festőművészünk emlékére „Ben-
