Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
VIII. Közterületek beépitése
VIII. Közterületek beépítése. Szomorú gazdasági helyzetünk egyik jellegzetes tünete a székesfőváros közterületein az élelmiszer-, dohány-, újság stb. elárusító bódék elsza- poiodása. Az elmúlt nehéz években sem a székesfőváros tanácsa, sem mi, nem tudtunk kitérni az elől, hogy az elszegényedett középosztálynak támogatásra leginkább rászorult tagjai, vagy a hadirokkantak részére az ilyen elárusító bódékhoz szükséges közterületek elfoglalását meg ne engedjük. A kérelmek teljesítésének azonban már határt kell szabni, mert a bódék a közforgalmat már nagy mértékben kezdik akadályozni, e mellett azok esztétikai szempontból is sok kívánni valót hagynak hatra. Ezért az újabb időkben az ilyen bódék már csak a város külső területein engedélyeztetnek. Kérésünkre a székesfőváros a közterületen lévő összes bódékat jegyzékbe foglalta és az összeállítást a részben szükséges revízió foganatosít- hatása végett velünk közölte. A revízió Tanácsunk mérnöki bizottsága által tartandó helyszíni eljáráson fog megtörténni. Ugyancsak akadályozzák, sőt sok helyen veszélyessé is teszik a gya- logforgalmat a székesfőváros járdáin túlságos nagy számmal, sőt feleslegesen és rendszertelenül elhelyezett különböző hirdető-oszlopok és tárgyak. Megfelelő alkalmakkor ezt a kérdést mindig szóvá tettük, s amikor lehetséges volt, a különböző célra szolgáló oszlopok egyesítését kötöttük ki. E téren azonban még igen sok a javítani való, s elérkezettnek látjuk az időt, hogy e kérdés általános rendezése megtörténjék, ami annál is inkább lehetséges, mert az ezeket az oszlopokot felállító üzemek mind a székesfőváros közönségének tulajdonában vannak. Forgalmi és esztétikai szempontokból méltán kifogásolható a székes- főváros egyes piacainak túltengő terjeszkedése is. Nem mulasztottuk el a székesfőváros hatóságánál kifejezést adni annak, hogy tulajdonképen piaci területül nem szabad utcákat és tereket elfoglalni, mert ezzel az utak és terek tulajdonképeni rendeltetésüktől vonatnak el. Szinte kirívó példái ennek a Krisztinavárosi, a Széna-téri és a Vám- ház-téri nyílt piacok, amelyek a hatalmas árusító bódételepekkel és a mögöttük található rendetlenséggel a székesfővárosban bántó ellentétei a városfejlesztés és az esztétika követelményeinek. A magunk részéről szintén foglalkozunk a kérdés végleges megoldásával abban az értelemben, hogy a piacok e célra alkalmas és elzárt külön 10*
