Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
VII. Füstmentes tüzelés
füstképződés követelményeit, főképen a vékony- és egyenletes rétegben való feldobás és a felfűtés fokozatosságát mindig kellőképen szem előtt tartsák. Felhívtam továbbá nevezett főfelügyelőséget, hogy a fűtők levizsgáz- tatásánál az e részbeni utasítások betartását ezentúl még fokozottabb mérvben ellenőrizze. Budapest, 1926. évi február hó 17-én.- 73 — A miniszter rendeletéből: Kövér, s. k. miniszteri tanácsos”. A füstmentesítés ügye azonban az előírt egy évi határidő alatt fővárosunkban — sajnos — csak alig jutott előbbre. Sőt az egy évi határidő végének közeledésére újra megmozdultak az érdekelt ipartelepek és egyen- kint, valamint egyesületeik révén megkísérelték a határidő további kitolását, azzal az indokolással, hogy a füstmentesség elérésére a nagy költséget igénylő láncrostélyos tűzhelyeken kívül nincsenek megfelelő berendezések. Időközben újabb beható tanulmány tárgyává tettük a kérdést és ennek során mérnöki szakközegeink üzemben levő tűzhelyeknél ismételt helyszíni megfigyelésekkel arra a megállapításra jutottak, hogy vannak már olyan, csekélyebb beruházási költségekkel járó berendezések is, amelyek a kazánok nagyobb megbolygatása és így az üzem hosszabb zavarása nélkül könnyen alkalmazhatók, könnyen kezelhetők, a füstmentes tüzelésre vonatkozó követelményeket helyes kezelés mellett kielégítik és szénmegtakarításban is 5—6%-os eredményt mutatnak fel. A nyersanyagnak ez az elérhető megtakarítása csonkaországunkban nemcsak a magánérdekeltség dolga, hanem súlyos gazdasági helyzetünkben a hatóságok mérlegelése alá is tartozik. Ilyen körülmények között nem tartottuk indokoltnak a füstmentesség kérdésének ismételt elodázását. Mindazonáltal figyelembe véve a téli időszakot és azt, hogy egyes gyárak a meglévő berendezésekről nem szerezhettek kellő időben tudomást, a végrehajtásra végső határidőül 1927. évi junius hó 30-át állapítottuk meg azzal a hozzáadással, hogy a rendelkezés végre nem hajtói ellen a törvényes megtorló eljárást kell alkalmazni. Felemlítjük még azokat az iratváltásokat, amelyeket a füstmentes tüzelés kérdésében egyes hatóságokkal folytattunk. Az 1927. évi március havában a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz fel- terjesztést intéztünk, melyben felhívására a Magyar Bánya és Kohóvállalatok Egyesületének beadványában foglalt aggályokkal szemben nyomatékosan rámutattunk arra, hogy a külföldi szenek használata egymagában véve épp úgy nem elégíti ki a füstmentes tüzelésre vonatkozó rendelkezéseket, mint akár a hazai szenek és így a külföldi szénnek a magyar szénnel szemben való előrenyomulásától nem kell tartani. A füstmentes tüzelés szakszerű alkalmazása mellett a szén gazdaságosabb kihasználása, sőt a gyengébb minőségű szenek kiterjedtebb igénybevétele és ennélfogva ezeknek előreláthatóan nagyobb keresettsége fog bekövetkezni, ami feltétlenül a magyar szénnek nagyobb piacot biztosíthat. Ebből a szempontlü
