Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
VII. Füstmentes tüzelés
71 Nevezettnek figyelmét a legutóbbi ittléte alkalmával magyar részről a dunamenti államok számos oly intézkedésére hívtuk fel, amelyek a hajózást feleslegesen megnehezítik és megbénítják. Különös színben tűnnék fel eljárásunk, ha most viszont mi tennénk oly intézkedéseket, amelyek alkalmasak volnának a hajózási forgalom felesleges megnehezítésére. Már pedig minden olyan intézkedés, mely a hajókat akár a városon kívüli állomásozásra, akár valamely költségeket okozó külön berendezés létesítésére kötelezné, annál is inkább ilyennek minősíthető, mert tudomásom szerint sokkal nagyobb hajózási gócpontokban (tengeri, vagy folyami kikötőkben) sem történt eddig a hajók füstölésének csökkentését célzó intézkedés, indokolatlan volna ennélfogva, hogy a mi aránylag nem nagy forgalmunknál — és különösen az adott viszonyok között — léptessünk életbe ilyen, a hajózást megnehezítő és amellett tökéletesen keresztül sem vihető intézkedést. De a füstképződés gőzhajókon való csökkentésének műszaki akadálya is van. A technika mai állása mellett ugyanis a füstképződés kétféleképen csökkenthető. Az egyik mód az, hogy a tüzelőanyagot önműködő adagoló szerkezettel állandóan és egyenletes rétegben juttatjuk a rostélyra (pl. a láncrostély) és ezzel elmarad a tüzelőanyagnak a rostélyra időszakonként és vastag rétegben való feldobása, amely erős füstképződést okoz. A másik mód pedig az, hogy oly tüzelőanyaggal fűtjük a gépkazánt, mely az elégetéskor kevés füstöt fejleszt. Hajókon racionálisan legalább nálunk a két mód egyike sem alkalmazható. Itt ugyanis a helyszűke, de még inkább súllyal való takarékosság okából a nagy fűtőfelülettel és kis súllyal bíró úgynevezett „hajókazán” nyer alkalmazást. Ez pedig automatikusan nem tüzelhető. Ugyancsak a lángcsöves hajókazán típus szerkezetéből következik, hogy csak hosszú lánggal égő tüzelőanyag hőfejtő képessége használható ki gazdaságosan. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy a hajókazánok üzeme — viszonyítva a stabiltelepek üzeméhez — a kazán tűzfelületének minél jobb kihasználása és ezzel a kazánheiy csökkentése céljából állandóan erőltetett. Sajnos ma még tényleg nem rendelkezünk olyan tüzelőszerekkel, amelyek igénybevételével a dunai hajók füstmentes tüzelését Budapest székesfőváros természeti szépségeihez és fürdővárosi jellegének méltóan rendezni lehetne. Ebből a szempontból az antracit, esetleg koksz és végül a nyersolaj jöhetnének szóba, csakhogy e tüzelőszerek a hajózási üzemben ma még túlságosan drágák. Kétségtelen, hogy azok a törekvések, amelyek sok jogosultsággal Budapestet fürdővárossá kívánnák fejleszteni, méltán támaszthatnak bizonyos igényeket a dunai hajózás füstmentesítése érdekében is. Különösen kívánatossá tenné ezt az a körülmény is, hogy a dunai hajókon felhasznált szenek és ezek között elsősorban a D. G. T. Pécs-szabolcsi szene, de a tatavidéki vagy esztergomvidéki szenek is rendkívül nagy kén- tartalmúak, amely kéntartalom élénkebb forgalom mellett, beleértve a helyi hajók okozta füstöt is, a nyári hónapok szélcsendes időjárásakor erősen érezteti kellemetlen hatását. Tudomásom szerint ép a helyi hajókon a M. F. T. R. végeztetett olyan kísérleteket is, amelyek annak eldöntését vették célba, hogy a tüzelés füst-