Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
I. Városrendezés - városszabályozás
17 Árpádkori leletek miatt becses Csatárka-dűlői ingatlana is, halála után Budapest székesfőváros tulajdonába jusson. Csupán az volt a feltétele, hogy a székesfőváros köteles legyen a Kis- celli kastélyt berendezéseivel, tárgyaival és gyűjteményeivel együtt minden időkre főntartani és azokból iparművészeti múzeumot létesíteni, az Üllői-úti iparművészeti múzeum fiókintézete gyanánt, továbbá, hogy a kastély körül fekvő telkeket, mint az általa már megkezdett Attila-park területét, örök időkre felparcellázhatatianul és beépíthetetlenül nyilvános parkként tartsa fenn és a budai hegyeken levő, székesfővárosi nagy parklétesítményekkel kösse össze, hogy ilyképen egy hatalmas méretű közportk keletkezzék a székesfőváros közönsége használatára és üdülésére. Kijelentette Schmidt Miksa, hogy hagyományaihoz tartoznak azok a telkek is, amelyeket a Kiscelli kastély környezetében élete folyamán még meg fog szerezni. Jelezte még, hogy a park megalakítása és a hagyományozott telkek összekapcsolása a székesfővárosi hegyiparkokkal, szükségessé teszi, hogy az egész park kialakítása intézményesen biztosíttassák s minthogy az általa eddigelé megszerzett telkek jóval nagyobb területre terjednek ki, mint amekkora parknak lett itt eredetileg megállapítva, ezért azt is kérte, hogy a szabályozási tervbe az egész nagyméretű park vétessék fel. Az ilykép megállapítandó szabályozás természetesen azzal a következménnyel jár, hogy a parkba beleeső, még meg nem szerzett telkeket — amelyek építési tilalom alá kerülnek — előbb-utóbb meg kell szerezni s ha e megszerzést életében ő nem foganatosíthatná, ebben az esetben a park teljes kialakításához még szükséges ingatlanoknak a megszerzése a székesfővárosra háruljon. De annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ez a körülmény nem lesz akadálya annak, hogy e nagyszabású park, aminővel ilyen méretekben semmi város sem dicsekedhetik, megvalósulhasson. Tervének valóra válása és a nagyszabású park biztosítása érdekében tárgyalásunk során Schmidt Miksa készségét jelentette ki arra is, hogy a tervére vonatkozó végrendeleti intézkedését, a megváltozhatatlan- ság biztosítására, a székesfőváros irányában kész élők közötti, halálesetre szóló, kétoldalú jogügylettel megerősíteni, hogy ekként a nagy park (Attilapark) további megalakítására vonatkozó minden kérdés, mindkét oldalról teljesen rendezve legyen. Fentartotta azonban a szabadságot a maga részére, hogy élete végéig a kastélyban, a gyűjteményekben és a parktelkekben tovább dolgozhasson és befejezhesse maga elé tűzött alkotását, másrészt, hogy a kastély tárgyaiból szabadon adhasson el tárgyakat és másokat ismét beszerezhessen úgy, amint eddig is tette. Schmidt Miksának a székesfőváros iránti szeretettől sugalt ebben az intenciójában és nagylelkű, áldozatkész hagyományában egy nagyjelentőségű és nagyértékű, közhasznú kultúrális intézménynek: egy iparművészeti múzeumnak a képe domborodik ki, de ezzel kapcsolatban elénk tárul egy hatalmas ligetnek a képe is. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa mindakettőt a Budapest Közönsége számára megnyíló nagy előnyökre való tekintettel, a legnagyobb örömmel üdvözölte. Belejátszott azonban az ügybe az említett 16247. hrsz. telek parcellázásának és az abból alakítani szándékolt, már nagyrészben el is adott parcellák némelyikén foganatosított építkezések kérdésének a rendezése. 3
