Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1923-1927 (Budapest, 1928)
I. Városrendezés - városszabályozás
13 nagyrészben a VIII. övezetből a VI. övezetbe, a Budaőrsi-út mentén levő kaszárnyától északkeletre eső terület pedig a III. övezetbe sorozhassák, azzal a korlátozással, hogy az ott emelendő épületek magassága legfeljebb 12.50 m., illetve 14 m. lehet. A népjóléti és munkaügyi miniszter úr 1923-ban közölte velünk azt az elhatározását, hogy az állami lakásakció keretében a Tabánban na- gyobbszabású bérház felépítése céljára az Attila-körút kiszélesítése céljából kisajátított ingatlanainkból megfelelő területet megszerezni kíván. Erre a célra legalkalmasabbnak találta a miniszter úr az Attila- körút, a Kürt-utca, a mai Árok-.utca vonalában 30 m. szélességgel nyitandó új körút és a szabályozási tervben 12 m. szélességgel megállapított új utca által határolt telektömböt. A kiszemelt tömbbe eső öt ingatlanunkat az államnak építkezés céljára, a létrejött megegyezés alapján, tulajdonába adtuk. Az építkezés előkészítése során azonban kitűnt, hogy a megalakítandó telektömb mélységi mérete a tervezett bérházépítkezés megfelelő kivitele szempontjából (udvar, kettős menetek) bővítést kíván, ami csak a létesítendő új körút szabályozási vonalának 2.50 méterrel délnyugat felé való eltolásával valósítható meg. Letárgyalva ezt a szabályozás-módosítást, azt a székesfővárossal egyetértőén megállapítottuk és a szabályozási tervbe beiktattuk. A törvényhozás az 1870 :X. törvénycikkbe iktatta a Duna folyamnak az egyesítéssel alakuló főváros határai között való szabályozását és a rakodópartok kiépítését. A művelet annakidején meg is indult s ennek az állami gondoskodásnak köszönhetjük, hogy a dunai rakpartok a pesti oldalon a csepeli kikötőtől a Práva-utcáig, a budai oldalon pedig a József-műegyetemtől a Margithídig ki vannak építve. Hosszú évtizedek munkája, nagy teljesítmény volt ez, de a rakpartok kiépítése evvel befejezéshez még nem jutott. A fejlődés le nem zárható, mert Budapest óriási területe és szerencsés természeti viszonyai egyenesen követelik a továbbfejlesztést, amelynek lehetőségeit fokozatosan biztosítani kell. A rakodópartok folytatólagos kiépítése fővárosunk szabályozásának és fejlesztésének egyik jelentős szükséglete, amelynek kielégítését a fejlődés és a haladó kor igényli, sürgeti. A pesti oldalon, a Dráva-utcán túl, az úgynevezett Vizafogó-dűlőben, a Dunapart mentén a rakpart kiépítésével építkezési célokra igen alkalmas és értékes telkek keletkeznének, amely területek ma, a rakpart hiányában még rendelkezés alá sem vonhatók és azokat az árvíz is gyakran elönti. Ha a rakpart itt is ki lenne építve, a Lánchíd körül levő összezsúfolt rakparti be- és kirakodási üzemet a főváros felsőbb részére lehetne áttelepíteni, aminek révén egyúttal a Ferenc József-tér, mint fővárosunk egyik előkelő helye, a rakpart felől is esztétikai szempontból megfelelő elhatárolást kaphatna. Városszabályozási szempontból ugyanez a kívánalom az óbudai Dunapartra is. Attila-köruti Bethlen- udvarral kapcsolatos szabályozás. Dunai rakodópartok folytatólagos kiépítése.
