Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1916-1922 (Budapest, 1922)
Szent-Margitsziget
E tér nyugati oldalára kerülne az alsó nagyszálloda, hangversenyteremmel és megfelelő szórakozó-helyiségekkel. A tér és a szálló között elhaladó főút, itt a tér hosszában vízszintes marad és a tér felé ballustrádot kap. így eme megoldásnak terrasszerü képe lesz, amely csak fokozódik a szálloda két előugró szárnya közé kerülő és a szálló első emeleti padlóvonalának megfelelő magasságú felsőterrasz beiktatásával A kocsiút szálló előtti vizszintes szakaszát egy lejtős szakasz követi, úgy hogy a főközlekedési ut az igazgatósági épület mögött eléri a szigeti terep szintjét. Ugyanitt éri el a nívót a villamos vasút is, mely a kaszkádok szakaszán és a szálló előtti nagy tér hosszában a föld alatt vezettetik. A főút mentén, attól nyugatra, helyezkedik el az állandó színházépület. Az alsó-vendéglőt a terv kibővíti oly módon, hogy annak főtengelye a hid által megadott tengelybe kerül. A keleti parton helyeztetnék el a kávéház, kolonádok közé foglalt hatalmas terrasszával és előtte külön kerttel. A kaszkádok és az alsó vendéglő között a francia kertek elrendezésére emlékeztető hatalmas, egységes tér alakul, amely méltó előtere lenne az évszázados ligetnek. Különösen gondot fordítunk a Szent-Margitszigeti romokra, a sziget történelmi múltjának e beszédes emlékeire. Az 1921. őszén dr. Lux Kálmán építész, történelmi emlékeink lelkes kutatójának vezetése mellett, négy helyen végeztünk ásatásokat Elsősorban az u. n. főhercegi nyaraló melletti Szent Ferencrendi templom romjainak a feltárásához fogtunk. Ezeket az ásatásokat azonban a terület megművelt állapota és a minduntclan felbukkanó alagcsövezések miatt igen kis terjedelemre kellett szorítani. Ásatásokat végeztettünk továbbá a sziget északi részén, a Szent-Margit-gyógytürdőtől délre elterülő kis erdőben levő u, n. kis romoknál, melyek az újabb müvészettörléréti kutatók véleménye szerint a hajdani proemontrei prépostság templomának maradványai. Ezt a megállapítást az újabb ásatások szintén igazolták. Sikerült igy feltárni a kisméretű templom összes alapfalait és részben a templomhoz csatlakozó helyiségek falalapjait. A templom, belső méretben mért 7 60 m. széles, 12 m. hosszú hajójához, tisztán faragott kőből emelt félköri vés záródásu szentély apsissa csatlakozott. A templom szentélyével pontosan keletnek volt irányítva. A szentélyhez és részben a hajó keleti oldalához északiéin kisebb, kápolnaszerüen kiképzett sekrestye csatlakozott, kis négyszögletű apsissal, oltáralapfalak maradványával, délfelől pedig körives záródásu, a templom eredeti építési korához képest kés; bbi keletű és ugyancsak kápolnaszerü helyiség sorakozott, mely a templom déli fa'ához simuló, később haránt irányban felosztott folyósó befejező része gyanánt érvényesült. Az alapfalakat a déli irányban még követni lehe'ett. A sekrestye északkeleti sarkához keritésfal csatlakozott. Ásatások folytak a Szent-Domokosrendi apátság kiastromától délre fekvő területen is, ahol a kiásott alapfalak e kolostor hajdani gazgasági épületeihez tartozhattak. Az ásatások legérdekesebb részének bizonyult a Szent-Domokosrendi apácakolostor 1913-ban abbahagyott feltárásának a fo’ytalása, mely alkalommal napfényrekerültek a tu'ajdonképpeni kolostornégyszöghöz tartozó épü’etek, valamint a kolos'or udvarának eddig még feltárva nem volt alapfalai. Á ko'ostorudvar dé'ke'eti sarkához közel, a déli szárnyban elhelyezett közös ebédlő (refektótium) bejáratával szemben, faragott kőből emelt szabályos nyolcszögletes kutház alapfalaira bukkantak, s a belső teréből kiemelt fö'dtömegben ráakadtak a kettős medencéjű márványkut felső medencéjének jellegzetes töredékeire. Kiásták a temp’om északi falait a külső oldalukról, s igy meg volt állapítható a homlokzat támpilléres eredeti kiképzése A nagyméretű templom a zárda északi oldalán, szentélyével kelet felé tekintett, a nyugati oldalon pedig a templom tengelyében egyetlen hatalmas torony emelkedett. A templomnak észak felől, a szabadból két bejárata volt: egy nagyobb, díszes tagozatú, mely a szentélybe vezetett és egy kisebb, melyen a hajóba lehet jutni. A zárda felől a hajóba két, a szentélybe pedig egy ajtó nyílót*. A templom eredetileg a XIII. század közepén szerény eszközökkel épült, 12 m. fesztávolságú hajijának vizszintes famennyezete lehetett. A szentély bordás kereszlboltozattal volt födve. Valószínű, hogy a hajóban azonkívül faszerkezetű apácakórus foglalhatott helyet. 1500. körül a templomot kifejleszthették, szentélyét meghosszabbították, a szabályos nyolcszög három oldalával fejezték be; a falakat felmagasitották, gazdag hálóboltozattal látták el s a hálóboltozat bordáit sudárszerü pálcatagozatu falpillérekre támasztották. Ugyanakkor beboltozták az egész hajót is, hol a belső térbe megfelelő kőpilléreket emeltek, részint esztétikai célzattal, részint pedig szerkezeti szükségből. A hajó nyugati felében az apácakórus aljában két helyiséget létesítettek. Egyet a toronyfelőli oldalon egyszerű dongaboltozattal, egyet pedig a templomtér félé néző ablakokkal, nyolcszögletes díszes oszlopokkal, gazdagon tagozott kőbordás boltozatokkal, belső imádkozóhely (oratórium) számára.
