Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - XII. Vegyesek
1 Ennek az indítványnak a tárgyalására elnökünk 1914. szeptember 9-ére rendkívüli ülést hívott össze, amelyen mélységes hazafiui érzülettől áthatva emlékezett meg a történelmi nagy időkről. Fiaink a harcztéren — mondá az elnök — a hagyományos magyar vitézséggel és halált megvető elszántsággal küzdenek érettünk, hazánkért, nemzetünkért, a kultúra áldásos vívmányainak megtartásáért, egy jobb jövőért. S mig ők a csatamezőkön teljesitik vérük és életük áldozásával az óriási feladatot, mi itthonmaradottak is eszményi magaslatra igyekszünk emelkedni: egységessé forrt ime a magyar nemzet, leomlottak a nemzetiségi, politikai, felekezeti, társadalmi válaszfalak s beszélni is bún volna róluk. A közös veszély és a közös czél tudata egygyé tette a monarchia összes népeit. A nagy czélok érzelmi közösségében és a tettekben egygyé lettünk hű szövetségesünkkel, a nagy német nemzettel is. A háborús viszonyok közepette erkölcsi és politikai szükséggé vált, hogy a német birodalommal való szövetségünk bensőséges jellege fővárosunk utainak elnevezésében is mielőbb méltó kifejezést és megörökítést találjon. Amidőn tehát székesfővárosunk polgármestere egyik nagy útvonalunknak II. Vilmos német császárról való elnevezésére indítványt nyújtott be a székesfőváros tanácsához és ez az indítványt magáévá tette: az elnökség kötelességet vélt azzal teljesíteni, hogy a mai rendkívüli ülést összehívta. Az elnökség a legmelegebb pártolással javasolja a fővárosi közmunkák tanácsának, hogy a Váczi-körutat II. Vilmos, a nagy német császárról, a mélységes hódolat érzéseivel, hálás megtisztelésül „Vilmos Császár-ut“-nak nevezze el; sőt a hű szövetséges, a nagy német nemzet, birodalma és birodalmi fővárosa iránt érzett bensőséges rokonszevnek megnyilvánitásában tovább óhajt menni az elnökség, azt is javasolva, hogy ez alkalommal a nyugati pályaudvar előtti térség, mint közvetlen folytatása a Vilmos Császár-utnak, Berlin városáról Berlini-térnek neveztessék el. Részünkről a javaslatok indító okaira lelkes örömmel adtunk teljes visszhangot és belsőleg átérezve, hogy a világtörténelmi események erkölcsi és politikai szükséggé érlelték meg a Németek nagy nralkodója és nagy nemzete iránti hódolatunknak és rokonszenvünknek ezen a módon is kifejezésre juttatását: a javaslatot mindkét irányban egyhangúlag elfogadtuk. Ehhez képest a Váczi-körutat a Deák Ferencz-tértől kezdve a nyugati oldalon a Klotild-utczáig terjedően, a keleti oldalon pedig a Klotild-utcza déli oldalának meghosszabbított vonaláig „ Vilmos Császár-ut“-nak, mig a volt Váczi-körut, a Lipót-körut, Váczi-ut, Teréz-körut és a Gyár-utcza egybetorkolása által alkotott teret „Berlini-tér“-nek neveztük el. — 122 — A Magyar tudományos akadémia az 1915. év elején arra kért engedélyt, hog}/ a kebelében alakult Jókai szoborbizottság a Strobl Alajos szobrászművész mintája alapján immár elkészült JókaFszobrot a VIII. kér. Baross- és Reviczky- utczák találkozásában, a Wenckheim-palota előtt alakult kis terén állíthassa fel, az ottani kandeláber eltávolításával. A szobor, amely Jókait ülő helyzetben ábrázolja, a 2'40 m. széles, s F80 m. magas talapzattal együtt csak 4 m. magas. E kis terjedelemre való tekintettel a szoborbizottság abban a véleményben van, hogy a szobor az említett kis téren jobban érvényesülhetne, mint az eredetileg kijelölt Rákóczi-téren.
