Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - III. Épitésügyi szabályzat
annak a megállapítását nyeri, hogy az engedély értelmében való építkezése a közérdekkel összeütközésbe nem jön. Ehhez képest a tulajdonos építkezésével indokoltan csakis a közérdek állítható szembe, melynek elbírálása a hatóságra tartozik s harmadik személyekre annál kevésbbé terjedhet ki, mert ingatlanuk tulajdonával nincs összekötve az a jog, hogy valakinek építkezését a saját érdekük szerint korlátozhassák. Az építkező fiiggetlenitését harmadik személyektől a kifejtett jogi okokon túl nem kevésbbé fontos gyakorlati szempontok is szükségessé teszik. E részben mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy a felebbviteli jog kiterjesztése harmadik személyekre azt vonná maga után, hogy az építkezést az engedély kézbesítésétől számított 30 napon belül nem lenne szabad megkezdeni akkor serm ha ellene senki felebbezéssel nem él, mert ez csak a felebbezésre engedett 15 nap és a felebbezés elmulasztásának igazolásra engedett további 15 nap leteltével derülhetne ki. Mit jelentene ez a 30 napi veszteglés az építkezőkre nézve, megítélhető abból, hogy néha még azt a pár napot sem győzik kivárni, amig a letárgyalt építési engedély Írásos kiállítása és kézbesítése megtörténhetik. Ha pedig valaki csakugyan igénybe venné építkező ellen a felebbviteli jogát: ez gyakran hátrányos következményekre vezetne, már azért is, mert a jog- erejüség elkövetkezésére pontos időszámítást tenni nem lehetne. A bizonytalanság eme tényezőivel szemben áll az a kétségtelen tény, hogy az építkezéseknek már pusztán az előkészítése messze menő anyagi vállalkozás. Az esetek jellemző típusához tartozik: a telek szabályozásának rendezése, építési tervek készítése, költségelőirányzat és jövedelmezőségi számítás felállítása, az építési tőke mozgósítása, régi terhek tisztázása, fennálló bérletek felmondása, folyamodás az építési engedélyért, az esedékes dij lefizetése, a régi épület lebontása, az uj építkezés munkálatainak vállalatba adása, főleg a hosszabb szállítási időt igénylő alkatrészek megrendelése stb. stb. Mindez oly programm megállapítását igényli, melybe természetesen már annak a tényezőnek is be kell illesztve lenni, hogy az uj épület mely időponttól válik jövedelmezővé ? Ilyen számvetésre alapítva következik be az építkezés elhatározása; de ha e számvetést a strike-mozgalmakból eredő s önmagában is súlyos koczkázaton felül még harmadik személyek beavatkozása is halomra dönthetné, ez az építkezők további káiosodását vonhatná maga után és bénitólag hathatna székesfővárosunk építési fejlődésére, mert a pénztőkék, melyek nélkül nincs építési vállalkozás, mitől sem félnek jobban, mint éppen sorsuk bizonytalanságától. A fent ismertetett jogi és gyakorlati okok alapján vétetett fel az uj építésügyi szabályzat tervezetébe az a rendelkezés, hogy az építési engedély a kézbesítéssel egyidejűleg hatályba lép, éppen nem mint újítás, mert az 1894-iki szabályzat megalkotása előtt is érvényben volt és eredete a régmúlt homályában vész el, a nélkül, hogy csak egyetlen eset is kimutatható lenne, melyben harmadik személy a felebbviteli jog hiányában jogsérelmet szenvedett. Ellenben eddig nem ismert újítás lenne, ha harmadik személyek érdekeit, helyesebben szeszélyét és talán rósz indulatát rászabadítanék a tulajdonra, hogy hosszabb-rövidebb ideig és minden felelősség nélkül útját állhassák az építkező akaratának, aki ennek következtében nagyobb károsodásának elkerülése végett esetleg még zsarolásnak is kénytelen lenne engedni. Mindezekkel az érvekkel és aggodalmakkal szemben az uj építésügyi szabályzat végleges szövegezésénél az a felfogás győzött, amely az érdekeltek felebbviteli jogának feltétlenül érvényt akar szerezni.
