Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - III. Épitésügyi szabályzat
43 simuljanak ahhoz az építési módhoz, amelyet megvalósítani kívánunk. Azok a különböző érdekek, amelyekkel az építésügyi szabályzatnak számolnia kell, a telkek előírásos méretezésének elejtésével nem lehetnek károsan érintve. Biztosíték erre az előre megállapított épitési mód, melyben minden, figyelmet igénylő szempont úgy érvényesül, hogy a telekalakításokkal azt meghiúsítani ne lehessen. A parczellázás ezek szerint tulajdonkép csak látszólag van szabadjára hagyva; szabatosan köti azt az épitési mód. E kapcsolatban találja magyarázatát, hogy a parczellázási tervvel együtt beépítési vázlattervet is kell bemutatni. A szabályzat alkotásánál élesen alakult ki az a kérdés, vájjon az építkezéseket engedélyező határozatok ellen harmadik személyeknek (szomszédoknak) van-e felebbviteli joguk ? Az eddigi szabályzat ilyen jogot nem ismert el. Más álláspont elfoglalását tette elkerülhetetlenül szükségessé a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről időközben megalkotott 1901 : XX. t.-cz, mely a köz- igazgatási hatóság véghatározata ellen általában véve minden érdekeltnek kifejezetten megadja a felebbvitel jogát. Ennek az újabb törvényes álláspontnak az épitési ügyek terén való érvényesülése ellen a régi felfogás a következő érveléssel szállott síkra: Az 1894-diki szabályzat 41. §-a szerint az épitési engedély a kézbesítéssel egyidejűleg hatályba lép, ami annyit jelent, hogy harmadik személyek az ellen felebbvitellel nem élhetnek. A szabályzat 40. és 139. §§-aiban foglalt kivételek a tételt még inkább megerősítik. Viszont azonban sarkköve a szabályzatnak az az elv, hogy az egyeseket már telkük megalakításától kezdve egymástól teljesen függetlenekké kell tenni. Ebben az értelemben van a telkek beépítésének módja megállapítva. A függetlenités elvét keresztül kellett vinni a szabályzaton jogi és gyakorlati okoknál fogva egyaránt és szükséges lenne azt fentartani a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901: XX. t.-cz. életbeléptetése után is, mert a két álláspont között nincs áthidalhatatlan ellentét, — sőt a törvény az épitési engedélyek viszonylataiban csak úgy nyerhet fennakadás nélkül alkalmazást, ha harmadik személyek érdekeltségét, illetőleg e czimen jogorvoslat igénybevételét kizártnak veszi. Az a lényeges külömbség, hogy egyrészt a törvény egész jogorvoslati rendszere tulajdonképen oly viszonylatokra van szabva, melyekben a hatóság kényszerítő végrehajtása alá tartozó határozatok keletkezhetnek, hogy másrészt az építkezések engedélyezésénél ilyen határozatok nem hozathatnak, mert a kiadott engedély nem kötelez az építkezésre, — összefüggésben áll egyéb oly körülményekkel, melyek harmadik személyek részére az u. n. jogorvoslati eszközök egy részének sikeres igénybevételét a priori kizárják. Szükségszerű folyománya ez a törvény saját felebbviteli rendszerének, melyhez képest feltételezve harmadik személyek felebbviteli jogát, két egybehangzó határozat végrehajthatóvá válik, — vagyis harmadik személy felebbezése ellenére másodfokon is elnyert engedély alapján az építkezés megkezdhető és befejezhető. Az épület tehát törvény- és jogszerűen fennáll; de a feltevés logikai következménye gyanánt fenn kellene állani az illető harmadik személy abbeli jogának is, hogy az engedélyező határozatok ellen felülvizsgálati kérelemmel, sőt ujrafelvétellel is élhessen. Ha feltesszük e jogorvoslati eszközök sikerének elvi lehetőségét, gyakorlatilag ahoz az eredményhez jutunk, hogy pl. az a három- vagy négyemeletes ház törvény- és jogszerűen létezik, — de vele szemben áll harmadik személynek az az igaza, mely szerint a háznak fennállani nem szabadna. Miután pedig a törvény- és jogszerűen létesült ház, mint 6
