Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1912, 1913, 1914, 1915 (Budapest, 1913, 1916)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1913, 1914, 1915 - III. Épitésügyi szabályzat
amelynek egységes jellege meg nem bontható ; helyenkint pedig az ilyen útvonalaknak a nagyvárosi életben elfoglalt szerepe s az ezzel járó követelmények szempontja is^ megkövetelték az olyan megosztás mellőzését, hogy másik oldalukon a kiépítés egészen elütő legyen. Ilyen megoldások vannak pl. a Fehérvári-uton, Mészáros-utczában, Kékgolyó- és Városmajor-utczákban, a Rézmál alján, az Aréna- Szondy-, Rottenbiller-utczák és Felső Erdősor részein, a Damjanich-útczában, a Thököly- és Stefánia-utak egy részén. A zártsorú V. övezetben a VI. és VIII. övezetek határától legalább 3—6 meter távolságot kell tartani az épület magassága szerint és e távolság irányában homlokzattal képezni ki az épületet; a VIII. övezetben legalább 12 méterre kell az épülettel elmaradni a III. és IV. övezet épitésmódja alá eső telektől (147 157. §-ok). A budai oldalon a terepviszonyok tették szükségessé egyfelől a hegylejtők könnyebb modorú beépítésének különleges megállapítását, másfelől a lejtők alsó záróvonalán az építkezés átmenetes összehangolását a sík rész és a hegyi rész épitőmódja közt, a hegylejtők érvényesülése és a kilátás érdekében is (Várhegy lejtői, Jíegyalja-ut vidéke, Nyul-utcza, Retek-utcza és Trombitás-ut közti terület Szemlőhegy alja). Egyes vonalakon, vagy nagyobb tömbökön indokoltnak mutatkozott a zártsorú építés utczai vonalát előkertek előírásával nemcsak változatossá tenni, hanem a szomszédos, vagy közeli szabadon álló építkezés felé az átmenetet is előkészíteni. A zártsorú beépítés alá eső mély telkeknél helyenkint a beépítésnek a mélységben való különösebb korlátozása is, részint építési tilalommal bizonyos belső vonalon túl, részint a belső részen szabadon álló épület előírásával, szintén átmenetet kíván biztosítani a kevésbé sűrű beépítésű hátsó övezetek felé (a Krisz- tina-körut, Retek-utcza és Városmajor közti, a Retek-utcza és Trombitás-ut közti tömb, Kékgolyó-utcza, a Naphegy, Rézmál és Szemlőhegy alja, Nagy János-utcza, Damjanich-utcza, a Krisztina-körut, Krisztina-tér, Mészáros-, Koronaőr- és Kará- tsonyi-utczák közti tömb stb.). Végül a város összképéhez fűződő művészi kívánalmakban lelik magyarázatukat és igazolásukat a szabályzatnak az általános szabályokból eltérő ama kivételes és különleges rendelkezései, amelyek a hely és a czél szerint változó természetüknél fogva rendszerbe nem is foglalhatók, hanem esetenkint, taxatíve és részletesen vannak bele illesztve az építkezés módjáról szoló X. fejezetbe, őveze- * tenkinti sorrendben és ezen belül a kerületek szerint. E különleges építési módok az övezeti általános tagolás mellett további változatosságot hoznak a városképbe. Különleges korlátozás alá esik az I. övezetben a Vár az épületmagasság tekintetében, amennyiben a lakóházak magassága általában 21 métert, egyes útvonalakon pedig 17 métert meg nem haladhat. A Vár régies képét kívánja továbbá a szabályzat megóvni azzal, hogy a Krisztinaváros-felé eső, az Uri-utcza és a Bastya-setany közti egész teleksoron, a Disztér és a Tárnok-utcza keleti oldalán, a Szentharomsag-ter déli oldalán, a Verbőczy-utcza és a Bécsikapu-tér keleti oldalán az uj hazak homlokzati kiképzésével ahhoz az épülethez kell alkalmazkodni, amelynek helyébe az uj épület jön (116. §.). A Var dominaI0 jellegének, látképi érvényesülésének és a bástyákról nyíló kilátásnak megóvására szolgál az az előírás, hogy alatta a várhegy lejtőin az epuletek tetőgermczének két méterrel alacsonyabban kell lennie a várbástya szintjénél (117-120, 154. §§.) — 41 — 6
