Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1909, 1910, 1911 (Budapest, 1910, 1911, 1912)

Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1911 - VIII. Távíró, távbeszélő

74

Áttérve a sziget feltöltésére, tájékozásul bemutatjuk a */• alatti helyszinrajzot, melyen piros vonal jelzi a Duna szabályozási vonalát.

E szerint a szigethez úgy a pesti, mint különösen a budai oldal felöl jelentékeny területek csatolandók, melyek azonban ma még viz alatt állanak és tenyészhelyét képezik a szúnyogoknak.

Az 1870 :X. t ez. 3. §-ának d) pontjából következtetve, ennek az állapotnak a Duna szabályozásával már rég meg kellett volna szűnnie. S ha a Duna sziget mentén való szabályozását illetőleg az eddigi késedelem némi mentségre talál is abban a körülményben, hogy a sziget magántulajdont képezett, a halogatás nem látszik igazolhatónak azon túl, hogy a törvényhozás a szigetet köztulajdonná tette.

Természetes, hogy ezzel a sziget hivatása is lényegesen változott. Előbb a közfelfogás hálával adózott és méltán, a tulajdonosnak, hogy a közönség a szigetet egyáltalán használhatta és élvezhette. Ma felszabadulva a magántulajdon feszélyező hatásától, az állami tekintély követelményének minősiti, hogy a sziget mint gyógy- és üdülőhely a modern igények színvonalán álljon.

Az a három év, a mióta a sziget kezelésével hivatásszerűen foglalkozunk, teljes mértékben meggyőzött bennünket arról, hogy a sziget iránt támadt fokozott igények kielégítésében kell a követendő irányt keresnünk.

A sziget vételére fordított nagy tőke, ezen túl az újabb kiadások és befektetések, mely utóbbiak közül itt főleg a költséges uj vízműre, a csatornázásra stb. kívánunk utalni, már gazdászati szempontból arra ösztönöznek, hogy e nagy értéket képviselő vagyon megfelelő, vagy legalább elérhető gyümölcsözésének előfeltételeit megteremtsük, annál inkább, mert mai jövedelme messze mögötte marad azon évi 210.000 koronának is, melylyel az 1908:XLVIII. t.-cz. a fővárosi pénzalapot megterhelte és ez a helyzet a jövedelmezőség hatványozott fokozására alkalmas uj beruházások nélkül idővel fokozatosan és szükségkép csak rosszabbra válhatnék.

Hozzátenni kívánjuk ehhez, hogy a pénzügyi okoknál még nagyobb nyomatéka van előttünk a sziget sajátképeni rendeltetésének, mert kétségtelen, hogy ezt absolut önczélnak kell minősíteni és tehát semmi szin alatt nem lehet lemondani arról, hogy a természetnek ez a nagybecsű ajándéka a szenvedő emberiség javára, a székesfőváros és az ország közönségének üdülésére a lehetőség végső határáig kihasználtassák, felruházva azon vonzó erővel is, mely áttörve az ország határait, a Szent Margitsziget mint gyógy- és üdülőhely iránt a külföld érdeklődését felkeltse, állandóan ébren tartsa és növelje, ezen az utón pedig a főváros és az ország jó hírnevének oly tényezőjévé legyen, mely az erkölcsi sikeren túl gazdászati téren is meg fogja gyümölcsét hozni.