Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1906, 1907, 1908 (Budapest, 1907, 1908, 1909)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1908 - IV. Vasutak
23 ben természetesen felette áll minden más községnek, melyekkel tehát boldogulásának és fejlődésének feltételeire nézve sem általánositható. A törvényhozás felismerve és méltányolva a székesfőváros eme kivételes helyzetét, róla sok tekintetben egészen külön gondoskodott és intézkedéseit egyebekben is okszerű megkülömböztetéssel tette meg, de e közben is gondos figyelmet és kíméletet tanúsított a helyi önkormányzat nagy elve iránt, melyet a községi érdekektől egyébként el sem határolható állami érdekek viszonyában is fentartani óhajtott, a közösség eszméjének megfelelő azon autonom-szervezet létesítésében, melyet éppen a fővárosi közmunkák tanácsának intézménye képvisel. Megjelölve ekként az általános szempontot, mely bennünket vezérel, áttérünk a tervezet egyes intézkedéseire. Az alsóbbrendű vasutakat osztályozó 1. §-nál nagybecsű figyelmébe ajánljuk, hogy Budapest nemcsak a saját területén letelepedett lakosság, hanem ama sok ezer ember közlekedéséről is gondoskodni van hivatva, kiket élethivatásuk a székesfővároshoz köt ugyan, de részint megélhetési, részint családi és egyébb okokból állandóan, vagy időnként a főváros határán kívül, a környéken laknak. Ez az évtizedek óta észlelhető és arányaiban folyton növekvő népmozgalom a főváros és vidéke között a mindennapi egymásrautaltság viszonyát hozta létre és Budapest határait mintegy kitolta. E kitolt határokon belül olyan közlekedésre van szükség, mint magában a szorosan vett fővárosban. Nem mulasztottuk el a múltban sem nyomatékosan utalni e kétségtelen tényre és valahányszor felmerült a terv, hogy erről a közlekedésről helyiérdekű vasút építésével történjék gondoskodás, minannyiszor kértük, hogy különben is a közutak felhasználásával tervezett ezek a vasúti vonalak, melyeknek az igazi h. é. vasutak törvényszerű jellegével csakugyan egyetlen közös vonásuk nincsen, közúti vasutak legyenek. És a tapasztalat igazolja, hogy a kérésünk ellenére létesült eme h. é. vasutak, nevezetesen a czinkotai, Szent-Lőrinczi, soroksári és Szent-Endrei vasutak a fővárosba torkoló végállomásaikkal a kielégítést váró közlekedési érdekeknek csak igen hiányosan és csak közúti vaspályái hálózatunk segítségével képesek megfelelni. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a fővárosi hálózat és e h. é. vonalak között mesterségesen alkotott különbség kiküszöbölése a gyakorlati élet követelményeinek nyomása alatt általános közóhajtássá vált, mely nem fog elnémulni addig, mig a Szent-Lőrinczi vonal példájára a többi vasutak is végállomásaik felhagyásával szerves kapcsolatba nem hozatnak közúti hálózatunkkal. Tudjuk, hogy e czélból a gőzüzemű vonalak átalakítása villamos üzemre már napirenden van és remélhetőleg nincs messzire az az időpont, mikor a h. é. vonalak kocsijai épp úgy fognak útvonalainkon
