Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1905 - VIII. Közvilágítás
— 66 — nyának a város egész világítására vonatkoztatott jelentősége van és ebben az értelemben képez okot a büntetésre. Ellenben a napi minimum hiánya, ha nem terjed is ki az egész város világítására, feltétlen ok a büntetésre. A szerződés megelégszik azzal, hogy a főváros egész területén a világitó légszesz fényereje egy naptári hónapban napi átlagként 14 gyertyafényének feleljen meg, de sehol sem tűri el, hogy bármely napon 12 gyertyafényen alul legyen. Ebből következik, hogy a főváros több pontján eszközölt fényfokmérések adatai külön-külön nem alkalmasok a tényleg produkált fényfok havi minimumának szerződésszerű megállapítására, ami csak ezen adatok egybevetésével és nevezetesen a középérték kiszámításával érhető el. Miután pedig az adott esetben a felebbezett határozat kizárólag a főváros jobbparti oldalán teljesített mérések eredményére támaszkodik és a balparti mérések eredményét egészen figyelmen kívül hagyja: a fény- fok havi minimumának oly hiánya, mely az e czimen kiszabott pénzbüntetés jogi igazolását képezhetné, megállapítottnak nem mutatkozik. Ellenben helye volna a büntetésnek az absolut napi minimum hiánya miatt, ha a megállapítás más tekintetben is megfelelne a szerződés határozatainak. Az alapszerződés 12. pontjának hetedik bekezdése mondja: „A photométerrel való kísérletek csak meghitelt szakértők által tehetők.“ A 17. pont pedig a főváros által kinevezendő meghitelt szakértő közegek látleletének mérvadó voltáról intézkedik. A világítási hibák megállapításának tehát szakértőtől és pedig a főváros által kinevezett oly szakértőtől kell erednie, aki ezen minőségében meghiteltetett. A jelen esetben a megállapítás a főváros saját mérnöki közegeitől származik, akik a világitó legszesz fényerejének vizsgálatával 1901. január 1-től 1902. október 31-éig megbízva voltak. A lógszesztársulat a főváros ezen intézkedésében a szerződés sérelmét látja, nem tekintvén a főváros mérnökeit olyan szakértőknek, aminők a szerződés értelmében alkalmazandók volnának. E fölfogásának a társulat nemcsak felebbezésében, hanem már jóval korábban ama beadványaiban is kifejezést adott, melyeket 1901. márczius 20-án, tehát még a vitás látleletek előtt és később augusztus 10-én 19367. illetőleg 53666 iktató sz. alatt terjesztett a székesfővárosi tanács elé. A tárgyalási iratok nem nyújtanak felvilágosítást e beadványokra annak idején netán tett érdemi intézkedés felől; de a társnlat jelzett felfogásával szemben tény az, hogy a főváros szabadon, esetleg a saját közegei közül is nevezhet ki szakértőt és a társulatnak nem lehet más igénye, mint az, hogy a kinevezett csakugyan szakértő és ebben a minőségben meghitelve legyen. Hogy a főváros mérnökei oklevéllel igazolt műszaki képzettségük révén photometricus vizsgálatokra a szakértői minősítésnek érdemileg birtokában lehetnek, ezt a fővárosi közmunkák tanácsa kétségbe nem vonja. Szóban forgó megbízatásukra nézve mindamellett egy szerződésszerű kellék hiányában voltak : szakértői minőségükben meg nem hiteltettek. Tekintettel az eskü garantiális jellegére az említett hiányt a köztisztviselői minőségben letett eskü nem pótolhatja, annál kevésbbé, mert a tiszti eskü az
