Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)

Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904 - I. Szabályozás

7

nem szabad. Mellőzbetlen előfeltétele ugyanis e határozatnak az, hogy a szándékba vett vasúti létesitmények tervei meg legyenek állapítva, mert e nélkül a szükséges terület mérve természetesen meg nem ^ határozható. Viszont a tervek megállapitását ugyancsak a vasutengedélvezési szabályzat

6. §-a értelmében közigazgatási bejárás előzi meg, mely minden más közős magánérdek előtt megnyitja az érvényesülés útját. Gazdasági szempontból a vasutvállalat, ha jónak látja, szerezhet ugyan ingatlanokat,^ de^ ezek a fentebb érintett eljárás nélkül a törvényes követelmények kielégítésével a központi vasúti telekkönyvbe nem juthatnak és az ellenkező gyakorlatnak sürgősen véget vetni annál szükségesebb, mert ezen a téren befejezett tények elé állitani a helyi hatóságokat, beleütközik a kisajátításról szóló 1881. évi XLI. t. ez. 6. §-ába, mely szerint pl: a rákosi rendező pályaudvar kibővítése, ha a kormány elhatározná, de a.-,főváros ellenezné, csak a törvényhozás engedélyezése után lenne végrehajtható.

Gyakorlati világításba helyezi a felhozott törvényes rendelkezések jelentőségét a rákosi rendező pályaudvarnál bekövetkezett visszás és következményei miatt utólag is helyreigazítást igénylő állapot, mely első sorban abban jut kifejezésre, hogy óriási terület a központi vasúti telekkönyvbe történt átjegyzésével, a territoriális hatóság rendelkezése alól elvonatott, minden meghallgatás mellőzésével, ismeretlen czélra, — el vonatott a nélkül, hogy a szóban forgó területnek a főváros testéből való kiszállításával megbolygatott köz- és magán érdekek, közlekedés, vízelvezetés, a magán tulajdonhoz való hozzáférés stb. eligazítást nyertek volna, úgy, mint ez a vasútengedélyezési szabályzat 10. §-ának a), b), c) és d) pontjaiban elő

van Írva. , „ r .

E helyett a kereskedelemügyi minister úr a székesfővároshoz intézett 69710/1903 sz. leiratában azt kívánja, hogy a szabályozási terv illető része a vasúti telekkönyvbe átvitt terület számbavétele nélkül átdolgoztassék.

Nyilvánvaló azonban, hogy itt ez idő szerint lehetetlen feladattal állunk szemben; nem tudjuk; hogy a vasúti terület mi czelia es mi módón fog felhasználtatni és ezen ismeretlen tényezőhöz annál kevósbbó alkalmazkodhatunk a szabályozás módosításával, minthogy e végre az iránt is tájékozva kell lenni, miképen lesz a közlekedési összefüggés helyreállítható a főváros azon két része között, melyet a vasútnak a Hungaria-köruttol Rákospalota határáig elnyúló mintegy 400 mtr. szélességű területe ug} választ el egymástól, hogy azok összekötése máskent mint felül- vagy aluljárókkal meg nem oldható. Ezek elhelyezése és kiképzésé, valamint a vasúti területnek közutakkal való határolása pedig nemcsak uj szabályozási terv megállapítását, hanem elválaszthatatlan összefüggésben és az okozó vasúti vállalat terhére a felmerülő pénzügyi kérdések megoldását is szükségessé teszi.

A másik ügy, melyet vonatkozással a bevezetésben említett körrendeletre, Nagyméltóságod becses figyelmébe ajánlunk, a M. A. V. czeglédi vonala mentén elvonuló Mexikói-út és Franczia-út szabályozására tartozik. Az 1903. május 28-án 38576. sz. a. kelt belügyministeri leirat folytán is feladatunk volna itt a szabályozást a vasút területének érintése nélkül oldani meg. A 2 •/. alatt becsatolt térrajzból látható azonban, hogy a vasút területe, melyet ki- és beugró fekete szaggatott vonal hatarol, annyiia szabálytalan alakú, hogy ahhoz jelen állapotában a szabályozást a kívánt módon megállapítani lehetetlen. Ez az oka, hogy a tervezett hat öles utak