Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)

Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904 - I. Szabályozás

A kölcsönös érdekeknek ezen utóbbi viszonylata az, mely megoldásra vár, és pedig mondhatni kizárólag a magy. kir. államvasutak vonalaival és telepeivel szemben, mivel a déli vasút helyzetében hasonló változás bekövetkezéséről — legalább ez idő szerint — szólni nem lehet.

Nagyméltóságod körrendeletének végczélja is kétségtelenül a jelzett megoldásra van irányozva. Es ebből a szempontból első sorban azt kivánjuk constatálni, hogy azok a szabályozási tervek, melyek máris megvannak állapítva, titkot egyáltalán nem képeznek, azokról mindenki tudomást vehet. Megismerkedhetnek velük a vasúti érdekek gondozására hivatott tényezők is, csupán órdeklődniök kellene. Ilyen irányú törekvéssel azonban eddigelé — sajnos — alig találkoztunk, sőt lópten-nyomon azt tapasztaltuk, hogy a magy. kir. államvasutak igazgatóságát a jövőt illető terveinek felállításában merev egyoldalúság vezérelte, mely számításaiban a kapcsolatos többi közérdekek nagy complexumát teljesen mellőzte.

Ennek közelebbi megvilágitása és azon kérdések kidomboritása végett, melyek az egyetemes közérdek sérelme nélkül rendezetlenül nem maradhatnak, — éppen tárgyalás alatt levő két ügyet kivárnunk Nagy- móltóságodkoz bemutatni.

Az egyik a rákosi rendező pályaudvarra vonatkozik. Iratait /• alatt csatoljuk. Tulajdonkópeni tárgya igen alárendelt jelentőséggel bir. A Rákos- patak hidjának némi meghosszabbitásáról és egy emeletes váltótorony építéséről van szó. A hidmeghosszabbitás kérdése időközben rendbe is jött, függőben van csupán a váltótorony épitési engedélye. Ez nem volt megadható, mert az 1567/a hrzi telekre terveztetett, mely akkor a hiteltelek- könyvben és nem a központi vasúti telekkönyvben volt felvéve és ezen felül tervezett út is érintette. Mint az iratokból kitetszik, úgy a hidmeghosszabbitás. mint a váltótorony ügye is a kereskedelemügyi minister úr elé jutott, aki a székesfőváros közönségéhez 1903. deczember 27-dikéröl 697 10/V. sz. a. intézett leiratában a váltótoronyra vonatkozólag oly elvi kijelentéseket tesz, melyekben részünkről következményeiben be nem látható zavar felidézését látjuk.

E kijelentések egyik tétele az, hogy a váltótorony megtagadott helyhatósági engedélyének kérdése a municipalis joghatóság fokozatos döntése alá tartozik, — amit nyomban leront párhuzamosan felállított ama másik tételével, mely szerint helyhatósági engedélyre szükség nincsen és ezen utóbbi felfogásnak hathatós nyomatekot kölcsönöz az a tény, hogy a váltótólony helyhatósági engedély nélkül csakugyan felépült.

Az 1872. évi XXXVI. t. ez. 14. §-a szerint „a főváros hatósága kiterjed a községben és területén lakó vagy tartózkodó minden személyre és a községben és területén létező minden vagyonra.“

Ugyanezen törvény 15. § a taxative felsorolja ezen általános szabály alól a kivételeket, melyek között a M. A. V. és építkezései nem foglaltatnak. E kettős meghatározáson nyugvó törvényes helyzettel a kereskedelemügyi minster úr kérdéses leiratát összeférőnek nem találjuk s hogy a belügyi kormány is eddig következetesen így értelmezte az idézett törvényt, igazolásul számos eset közül elégséges az 1896. május 3-án 46010. sz. a. kelt belügyministeri leiratra hivatkozni, mely szerint az államvasutak és azok vagyona az 1872. XXXVI. t. ez. 15. §-ában elősorolt kivételek