Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904, 1905 (Budapest, 1905, 1906)
Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1904 - I. Szabályozás
bályozási tervének megállapításáról van szó, a város területét érintő vagy azon átmenő vonalaik által érdekelt vasutak igazgatóságai, már az előkészítő tárgyalások során hallgattassanak meg, hogy ezeknek módjuk legyen vasúti és közforgalmi tekintetekből felmerülhető kívánalmaik és észrevételeik előzetes előterjesztésére. Oly esetben pedig, amidőn részleges szabályozás vagy városrendezés valamely már létező vasútvonalat a tiiztávlat határain belül bármiként is érdekelne: szükséges lesz, hogy a határozat meghozatala előtt, az illető szabályozási tervek vagy rendezési tervezetek közlése mellett, az illető vasút igazgatóságának mód adassák arra, hogy esetleges észrevételeit szintén megtehesse. Az esetek bármelyikében is az érdemleges döntésről az érdekelt vasutigazgatóság külön értesítendő és pedig a jogorvoslat módjának és előterjesztése helyének megjelölése mellett. Budapesten, 1904 augusztus hó 19-én. A minister helyett: SZÉLL IGNACZ s. k. államtitkár. E körrendelet folyamányakónt a következő előterjesztést tettük: 3702/1904. szám. Nagyméltóságu Belügyminister Úr! A vasúti érdekeket érintő városszabályozási ügyekben f. évi augusztus 19-ón 79762. sz. a kibocsátott körrendeletének czélzatát lehetőleg kielégíteni már a múltban is törekedtünk. Minthogy mégis a rendelet kibocsátásának jelzett alkalmi oka azt a vélelmet keltheti, mintha a székesfőváros szabályozási ügyének intézésénél a vasúti érdekek eddigeló egyoldalú mellőzésnek lettek volna kitéve — jelen előterjesztésünk alább előadandó tárgyához tartozik a kétség, vág}? épen tévedés eloszlatása okából már előzetesen megállapítani azt, hogy a felismerhetővé vált vasúti érdekeket szabályozási terveinknél mindig gondosan szem előtt tartottuk, azok érvényesülését, összhangban a városrendezés igényeivel, telhetőig előmozdítottuk annál inkább, mert a vasút intézményében a székesfőváros gyarapodásának és emelkedésének mindig egyik leghatalmasabb tényezőjét láttuk. A vasutak törvényszerűen kialakult birtokállapota mindig noli me tangere volt előttünk; azt sérteni nincs is módunkban. Szabályozási terveinkkel tehát e birtokállapothoz alkalmazkodni, feltétlen követelménynek tekintettük, sőt következetesen oly helyzet létrehozásának gondolata vezérelt benLünket, hogy városrendezés és vasút között a lehető legkedvezőbb kölcsönhatás keletkezzék. Magunk is érezzük azonban, hogy a vasutak jelen birtokállapota nem alkalmas és nem elégséges sem a saját igényeik, sem a városrendezés érdekeinek kielégítésére, úgy mint ezt a haladás és fejlődés szempontja kívánatossá, sőt mindinkább szükségessé teszi. — 4 —
