Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1903 (Budapest, 1904)
II. Épitésügyi szabályzat
19 Uj lakhelyiségek kárpitozása. Házi csatornák. az intenzív tűz hatása mennyire káros, sőt veszélyes befolyással van ; az átmelegedett vas ugyanis hordképességét a legtöbb esetben elveszti, annyira, hogy a saját súlyát sem bírja el. A színház égéseknél például constatálni lehetett, hogy a proscenium felfal ázásánál alkalmazott 40—45 cm. erős vastartók dugóhuzószerüen összezsugorodtak s lezuhantak. Továbbá számba kell venni a vas anyagának azt a tulajdonságát is, hogy a melegben kiterjed, s ezzel az épület többi szerkezetét szét feszítve, az egész épület állékonyságát támadja meg. Minthogy tehát az a kívánság, hogy a vasszerkezetek a belső füzek ellen megvódessenek, az épületek állékonyságát s ezzel a nagyközönség életbiztonságát nagyon is közelről érinti, e kérdést kiválóan fontosnak tarjuk. Az épületekben szabadon alkalmazott vasanyag továbbá nemcsak a bő, hanem a rozsda káros hatásának is ki van téve, minélfogva szükséges a vasat az ellen is megvédeni. Melyek azonban azon elszigetelő anyagok, melyek a bő és rozsda ellen keresett védelmet nyújthatják és milyen méretekben volnának ezek az anyagok alkalmazandók, e részben nincsenek támpontok. Amit fentebb a vasszerkezetekről és a salakról felhoztunk, ezek már magukban véve is eléggé igazolják, hogy az építési anyagok tulajdonságainak tudományos alapon való rendszeres kipuhatolása mennyire fontos szükségletet képez, és minthogy a kérdés nemcsak székes-fővárosunkat, hanem az egész országot érdekli, annak országos fontossága van. Ezek az indokok érlelték meg bennünk azt az elhatározást, hogy a kereskedelemügyi minister úrhoz, mint legfőbb országos építési hatósághoz forduljunk, kérve, miszerint a többi culturállamok példájára, anyagvizsgáló állomás felállítását gondoskodása tárgyává tenni méltóztassék. A kerületi elöljárók a tiszti orvosok kezdeményezése folytán együttes emlékiratban az építésügyi szabályzatba oly rendelkezés felvételét kérték, hogy az újonnan épült házakban a lakhelyiségek miudaddig be nem tápé- tázhatók, mig az építés- és egészségrendőri vizsgálat meg nem ejtetett. Indító oka volt e kívánságnak, hogy a bekárpitozott friss falak nedvességi fokát különben nehéz megállapítani. E vélemény helytállóságát azonban sem a középitési bizottság, sem mi el nem fogadhattuk és nem ismerhettük el a kórt intézkedés szükségét, mert ha az építkezések felügyeletére és ellenőrzésére megállapított szabályok pontosan megtartatnak, a jelzett nehézség be sem következhetik s e miatt bizonnyára nem volna helyén való, az építkezőknek azt a nagy alkalmatlanságot okozni, ami a kérdéses intézkedéssel kétségtelenül vele járna Felmerült kétség eloszlatása és egyöntetű eljárás érdekében az 1870. évi X. t.-cz. 22. §-a alapján elvként állapítottuk meg, hogy a lebontás alá kerülő épületeknél a házi csatorna az építésügyi szabályzat 56. §-ának d) pontja értelmében úgy a telken, mint a közterületen egészen a közcsatornáig teljesen eltávolitandó és annak betorkolási nyílása a közcsatornán viz- hatlanul elfalazandó. Ezen általános szabály alól kivételnek csak abban az esetben van helye, ha a régi házi csatorna a telken emelendő uj épülethez felhasználtatik. 3*
