Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1902 (Budapest, 1903)
III. Terjedék-egyezmény
III. Terjedék-egyezmény. Az 1870. évi X. t. ez. megalkotván a fővárosi pénzalapot, 8. §-áaak b) pontjában egyebek között úgy rendelkezik, bogy a magán háztelkekhez szabályozás folytán csatolandó területek eladásából eredő jövedelem az alap növelésére fordittassék. Az a körülmény, hogy a törvény viszont nem terjeszkedik ki azokra az esetekre, a melyekben a magánosok telkeiből ugyancsak szabályozás folytán bizonyos területek elesnek, már kezdetben nézeteltérésre adott okot, mely a körül forgott, hogy az ilyen eleső terjedékeket a fővárosi pénzalap, avagy a város közönsége tartozik-e kártalanítani ? E kérdés e tanács és volt Pest város közönségének előterjesztései folytán annak idején a ministeriumot is foglalkoztatta, de akkor már mind a két hatóságot az az óhajtás vezérelte, hogy eltekintve a törvény rideg betűjétől — a kérdés a külön érdekek kiegyeztetésével a méltányosság alapján intéztessék el. A ministerelnök 1871. junius 26-án 737/M. E. sz. a. kelt intézvénye szab. kir. Pest város közönséghez, a vitás kérdés érdemére két jellemző megjegyzést tett. Az egyik az hogy az 1870. évi X. t. ez. rendelkezését világosnak mondja, a másik az, hogy ugyanezen törvényben az az elv is le van fektetve, hogy a város által eddig viselt költségek általa ezután is viseltessenek. E megjegyzésekben foglalt kétségtelen fentartás mellett engedte meg a kormány a két hatóság között a kérdést méltányos kiegyezés megkísérlésének tárgyává tenni, az eljárás módjára nézve vegyes bizottság alakítását jelölvén meg. Ezek voltak ama lényegesebb mozzanatok, melyeknek hatása alatt a fővárosi közmunka tanácsa és az akkor még két testvér főváros közönsége között az első terjedék-egyezmény 1871-ben a kormány jóváhagyásával létre jött. Az egyezmény lényege az volt, hogy az eleső terjedek kártalanítását a fővárosi pénzalap terhére elvállaltuk ; viszont a főváros kötelezte magát évenként 30.000 írttal és a városi telkek eladási árainak 20%-ával dotált kisajátítási alapot fentartani, ennek V3-át a fővárosi pénzalapba beszállítani, 2/a-át pedig a saját körében megrendelő szabályozásokra és kisajátításokra fordítani. Amint ezen első egyezmény 5 évre szabott időtartama lejárt, az folytatólag 5 évről 5 évre megujittatott és pedig 1896. év végéig simán, minden fenakadás nélkül. Az egyezmény alapelvei változatlanul mindig
