Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - XI. Faközraktár
XI. A fa-közraktár. A közgazdaság és különösen az erdőipar szempontjából nagyfontos- ságu intézményét a faközraktárnak a magyar pénzváltó és leszámítoló bank karolta fel és törekszik létesíteni. A hatóságoktól kivánt támogatás elérése végett intentióit a bank emlék-iratban fejtette ki, egyebek között a következőket adván elő: „Már a fővárosi közraktárak alapításánál a fa mint rendes berak- tározási czikk vétetett fel annak üzleti keretébe. Azonban az eredeti telep más czélra szolgáló raktárokkal volt lefoglalva s igy a czikkel helyhiánny miatt egyáltalán nem foglalkozhattunk. Csakis később a ferenczvárosi és és gyáli-uti telepünk létesítése után az ott nyert nagyobb területeken gondolhattunk a faraktározás szélesebb alapokon való megkezdésére. Kiváló fontosságánál fogva azóta szakadatlanul foglalkoztunk e kérdéssel s ha mindeddig nem sikerült alább részletezendő tervünk megvalósítása, ez kizárólog abból a körülményből ered, hogy nagyszabású központi faterület létesítése vasúti és vizi együttes összeköttetés nélkül lehetetlenség. Ezen meggyőződés érlelte meg bennünk a jelenleg kiszemelt raktárhelynek megválasztását, a melynek átengedéséhez a székes-főváros elvben már hozzá is járult. Ezek előrebocsátása után most már legyen szabad kiterjeszkednünk azokra az okokra, melyek bennünket a fa-közraktárak felállítására indítanak, illetve azokra a mai állapotokra utalni, melyek a fának tárházi kezelését követőleg megkívánják. Az erdőüzem és vele együtt a fakereskedelera Magyarország legfontosabb gazdasági tényezőihez számíthatók, s bár e fontos közgazdasági szerepük a legszélesebb körben ismeretes, mindazonáltal csak a megfigyelő szeme látja a bajoknak ama sorozatát, mely alatt e szakmák szenvednek s mely világosan arra vezethető vissza, hogy a szakmáknak nincs oly érdek- társulása és belső organisatiója mely az egyesült erő hatalmával segítsen, nem áll oly központi intézet rendelkezésükre, mely az ő érdekeiket szolgálja és a mely kizárólag azért az eszméért létesült legyen, hogy akarja is, tudja is a létező bajokat orvosolni. A fürészgyárak az egy üzemévre szükséges nyersanyagot, úgy kemény mint puhafát, rendesen egy évvel a feldolgozás előtt veszik át az erdőkben
