Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1901. évi működéséről - I. Szabályozás
7 — Krisztina- körut, Mikó- és Maros- utcza közti szakasza. nyosan lesznek ott — mintegy nyughelyekül — egyes facsoportok létesítendők magas törzsű és terebélyes korona,ju fákból. A tervbe vett úthálózat czélszerüen simul és illeszkedik bele abba a hálózatba, mely a Gellérthegy egyéb részeire meg van állapítva A kettő így szerves egószszó válik. A déli oldal utainak emelkedése általában 5—7°|0 és csak rövid szakaszokon lépi túl a 9°0-ot, néhány töredékkel, a nélkül, hogy e miatt aggodalom támadhatna. Xem szabad ugyanis feledni, hogy hegyi utakról van szó, hogy továbbá 9%-os lejtésű utón kocsival még jól fellehet hajtani, s ami döntő, a helyi viszonyok miatt az emelkedés mérséklése lehetetlen volt. Ebbe tehát bele kellett nyugodni, annál inkább, mert pl. teher szállítására a Gellérthegy többi mérsékeltebb emelkedésű utait is lehet némi kerülővel használni. Külön is megemlékezni óhajtunk arról az idomtalan nagy vízmosásos árokról, melyet a terv decorationalis részletté változtat, lépcsős gyalogfeljáróvá alakítván azt át. A viz levezetéséről a feljárótól jobbra-balra elhelyezett folyókák által van gondoskodva Végül még csak azt említjük fel, hogy a terv, mely jelenleg a hozzájárulás szempontjából a székes-főváros tárgyalása alatt áll, annak a nagy kérdésnek, mi történjék a citadellával ? egyáltalán nem praejudikál. A budai belső körút, mely a pesti belső körúttal éjszakon a Margit-hid, délen a Ferencz József-hid által függ össze, szakaszonként a tanács és a székes-főváros közös költségén fokozatosan már szabályoztatott vagy legalább rendezhetett, kivéve a Krisztina-körutnak azt a részét, mely a Mikó- utczától a Maros-utczáig terjed. Bizonyára úgy az általános, mint a közúti vaspályái forgalom érdekei indították a székes-fővárost arra, hogy nálunk ezen utolsó szakasz rendezését is szorgalmazza. Megelőzően azonban még e szakasz szabályozásának kérdését kellett megoldani. A szabályozás tervének megállapításánál irányadónak vettük, hogy az ördögárok vonala mindenütt közterület alá kerüljön. E végből a kérdéses útszakasz a Mikó-utczába közelebb eső részében 37, a másik részében pedig 35 mtr széles lesz és e szélesség elérésére a vérmezőből mintegy 860 D-öl terület veendő el. Ami az ut keresztszelvényét illeti, a vérmező mentén az ördögárok felett egy 14 mtr széles sáv marad, melynek közepe 6 mtr szélességben kavicsolt sétánynak lesz kiképezve. Ezt jobbról-balról 4—4 mtr széles gyeppel és fasorokkal beültetett területszalag fogja szegélyezni. A sétány a Maros-utczán át egyenesen a városmajorba vezet. A házsor és a déli vasút mentén 3 mtr széles aszphaltjárda lesz. A többi kocsiutnak marad, mely ehhez képest 20, illetőleg 18 mtr. szélességben fog kikópeztetni. A közúti vaspálya vágánytengelye a járda, illetve a sétány szegélyétől 3*50 mtr távolságra esik. A vágányok közti középső kocsiút szélessége 11*50, illetőleg 9*50 mtr. E középső kocsiút gránittal vagy bazalttal, a kocsiút többi részei pedig, tehát a sínek közti terület is, keramittal lesz burkolandó. A költség összesen 300.000 koronában van előirányozva és azt a két hatóság egyenlő arányban közösen viseli, úgy azonban, hogy a kertészeti munkákról s a földalatti közmüvekről a székes-főváros külön a saját számlájára gondoskodik. A végrehajtás kívánatos volna minél előbb. Az időpont mégis a jelen viszonyok között pénzügyi okok miatt előre biztosan meg nem állapítható.
