Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1900. évi működéséről - X. Vasutak
— 63 — azok forgalmi relátióikban, tulajdonkóp a kelenföldi, az ó-budai, illetőleg rákospalotai—uj pesti vonalaknak utólagosan megépült részeiül tekintendők. Ugyancsak az elmúlt évben megnyilt a budapesti villamos városi vasúti-részvénytársaság Duna parti vonalának P e t ő í i-t é r— Akadémia közti része, valamint ugyané társaság Mester-utczai közúti villamos vasúti vonala, melyekre vonatkozó tárgyalásaink már korábbi évi jelentéseinkben ismertetve voltak. Az 1898. évről közrebocsátott jelentésünkben emlékeztünk meg arról az ellentétről, mely a budai farkasréti temető közúti villamos vasut- jának vonalvezetésére nézve merült fel. A székesfőváros tudvalevőleg a budai belső körúti vonalból kiágazva a németvölgyi utón kívánta volna a vasutat vezetni, részünkről pedig a budai külső körúti vonalirány mellett foglaltunk állást. A kérdés eldöntését a kereskedelemügyi minister úr az engedélyezési tárgyalás alkalmára tartotta fenn. E tárgyaláson az ellentétes álláspontok között lényeges közeledés történt ugyan, de mivel a székesfőváros képviselői a törvényhatóság határozata által eljárásukban magukat kötve érezték, a kereskedelemügyi minister úr a részünkről tett javaslathoz képest czélszerünek látta a székesfővárosnak újabb alkalmat adni az ügy megfontolására. A törvényhatóság aztán csakugyan elejtette régi álláspontját és csatlakozott hozzánk abban, hogy a budai külső körúti vonalvezetés fogadtassák el. Megszűnvén a nézetkülönbség, a kereskedelemügyi minister úr részére a döntés könnyebbé vált. Természetesen a külső körúti vonalvezetés alternatíváját állapította meg. Elhatározásáról az év végén nyertünk értesítést. A kisajátítások tehát, melyeket a külső körút vonalán a főváros pénzalap terhére, a temetőhöz való kiágazás vonalán pedig a budapesti közúti vaspályatársaság terhére mi fogunk eszközölni, a folyó évre maradtak. Tárgyalásaink anyagául szolgált továbbá a közúti vaspálya-társaság budai belső körúti vonalának 3—II szelvény közti része, melynek vágányai az Eskütéri híddal kapcsolatosak. Miután a magas kormány múlt évi márczius havában az Eskü téri hid budai északi följáróját 14 öl szélességben állapította meg, ezt az utcza szélességet akként osztottuk be, hogy a járda a Gellérthegy felé 3*00 mtr a Döbrentey-téri park felé pedig 5’00 in. széles legyen és a többi 18*55 mtr széles terület kocsi útnak kópeztessék ki. Az 1900. évi május havában megtartott közigazgatási bejáráson hozzájárultunk ahhoz, hogy mindkét vágány a hidföljárón és pedig G e 1- 1 érthegy felőli oldalon egymástól 3 60 mtrnyi tengelytávolsággal és akként helyeztessék el, hogy az északi följárón a járdafelőli vágány a járda szélétől 3 50 mtrre s a déli följárón 2*00 mtrre feküdjék. Ugyanekkor a székesfővárossal egyetértve kívántuk, hogy e vágányok ideiglenes jellegüeknek tekintessenek s azok annak idején végleges helyükre, a Duna parti kocsi útra legyenek áthelyezendők, úgy a mint azt az általános szabályozási terv czélozta; azonban a kereskedelemügyi minister úr akként határozott, hogy e vágányok a hidföljárókon véglegesen megmaradnak. E vágányok ilyképen, a következő év tavaszán meg is épültek és forgalomba is helyeztettek. Ugyancsak az elmúlt évben, a fogaskerekű vasút városmajor
