Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1899. évi működéséről - II. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés
— 45 — hogy félév alatt a helyiségek kiadható állapotba jutnak, addig másrészről egy másik körülmény sem kerülhette el a figyelmünket. Építkezésnél ugyanis a természetben még nem kész helyiséget pusztán az építési tervek alapján is ki lehet adni, mert mindenki tudja, hogy az ópitkezés műszaki kivitele és kellő időre való befejezésében nem áll be fennakadás. Eltolandó épületre ez az általános felfogás -— alaposan lehet vélelmezni — nem terjedne ki, a bérleni szándékozók várnának, amig minden teljesen elkészül. Az ajánlat kapcsán évi 52,500 írtban számított nyers bérjövedelemből tiszta jövedelemnek 42.000 frtot véve fel, és ezt 5°/0-kal tőkésítve, az ingatlan az eltolás utáni kész állapotban 840.000 frt értéket képviselne. Tekintve pedig, hogy ennek elérése végett 152.000 frtot befektetni és 40.000 frt kamatveszteséget kell viselni : az eltolás combinatiója mellett az ingatlan concret értéke 648.000 frt volna. Ezzel szemben áll az átépítésre megejtett számitás, mely szerint a bontást és az építkezést Pucher István épitési vállalkozó rendelkezésre állott ajánlata alapján 287 000 írtra, a művezetési költséget 10.000 írtra és az időközi kamatveszteséget 5 4 évre 60.000 írtra téve, ezen 807.000 frt ellenében oly birtoktárgy keletkezik, mely az átépítésnél alkalmazandó kedvezőbb alaprajzi megoldás folytán évenként tisztán 50.000 frtot hoz, ami 5%-kal 1,000.000 frtnyi tőkének felel meg; levonva ebből a befektetendő 307.000 irtot, az ingatlan concret értéke 693.000 írtban mutatkozott, tehát 45.000 írttal többet ért, mint az eltolás módozata esetében. A fentebbi összehasonlító számításból azt a meggyőződést merítettük, hogy az eltolás jelen esetben pénzügyi szempontból nem előnyös. Tekintettel e mellett arra is, hogy bár az ingatlan eladásra volt szánva, tartani lehetett attól, hogy az eltolt házra nehezebb lenne vevőt találni; tekintve továbbá, hogy a rendkívüli adómentesség kedvezménye az eltolt épületekre bizonytalan s még törvényhozási intézkedést igényelne és ez a körülmény is hátrányosan befolyásolhatta volna az ingatlan eladását: Mindezeknél fogva a nevezett vállalkozók ajánlatát az eltolásra, bár ez ellen műszaki szempontból elvi kifogás nem forgott fenn, mellőznünk kellett. Ugyancsak a Dréher-házat illetőleg végre megemlékezünk arról az éi’dekes fordulatról, hogy a bontási és átépítési munkák már javában folytak, midőn az Edinburgban székelő „The Standard Life Assurance Company“ életbiztosító intézet velünk érintkezésbe lépett azzal a komoly szándékkal, hogy az ingatlant megvegye. Készségesen bocsátkoztunk tárgyalásokba, melyek aztán csakhamar megegyezésre is vezettek. E szerint a nevezett intézet megvette a szabályozott telket 492.60 O-öl kiterjedésben a rajta hagyott régi épületrészszel és a lebontott részből nyert építési anyaggal együtt 650.000 írtért, azon az alapon, hogy az épület megkezdett átépítését terveink szerint és szerződött építési vállalkozónk utján be is fejezzük, a bontás és átépítésből felmerült összes költségek a vevő intézetet terhelvén. A 650.000 frtos vételárt az intézet még a szerződés aláírása előtt teljes összegében lefizette; rendelkezésünkre bocsátotta továbbá azt a 237.140 frt 86 krt, melybe a bontás és átépítés Pucher István épitési vállalkozó aján-
