Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1899. évi működéséről - II. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés
— 43 lett kezdeni s a vállalkozóknak az ügy tanulmányozására és ajánlataik összeállitására legalább bat heti időt kellett engedni: ennélfogva arra az esetre, ha a bontás és átalakítás a mi feladatunkká lenne, a fővárosnak tett fentebbi ajánlatunkkal párhuzamosan a szükséges vállalati munkák biztosítása végett szükebbkörü árlejtést irtunk ki. Szem előtt tartva ugyanis, hogy a fenforgó esetben nem egyszerű építkezésről, hanem bontásról, átalakításról, régi anyagok és alkatrészek felhasználásáról, tehát egészben oly kényes természetű munkálatokról volt szó, melyeket koczkázat nélkül és megnyugvással csak teljes bizalmat érdemlő vállalkozóra lehet bízni, az általános árlejtést mellőznünk kellett. Zárt ajánlat tételére felhívtuk Anion Józsefet, Havel Eipótot, Iloltz- spach A. fiai czéget, Jakabbffy Ferenczet, Hubert Józsefet, Majorossy Gézát és Pucher Istvánt. Az ajánlatok beadására határidőül 1899. ápril 10-dikét tűztük ki; ugyanerre a napra, mint végső határidőre kértük a főváros válaszát a tulajdoni közösség megszüntetése tárgyában, már azért is, mert előbb az építkezésre vonatkozó ajánlatok felett természetesen nem lehetett határoznunk. A főváros nyilatkozatát azonban a kitűzött határidőre sürgetés daczára sem kaptuk meg, sőt nem csekély meglepetésünkre azon értesülést szereztük, hogy a fővárosi tanács az ügyet a központi városháza czéljaira szánt Károlykaszárnya környékének szabályozásával hozta kapcsolatba és miután az erre beérkezett pályatervek némelyikében a gránátos-utcza ki- szélesítése is czólba volt véve, azon javaslatot szándékozott a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé terjeszteni, hogy a Dréher-palotára fennálló tulajdoni közösség részünkről kivánt megszüntetése felett az érdemleges elhatározás elhalasztassék addig, mig az uj városháza környékének szabályozása meg nem állapittatik. E czélzat ellen siettünk nyomban komoly óvást tenni. Nem volt ugyan még alkalmunk a Károlykaszárnya környékére pályázati utón beérkezett szabályozási tervekkel foglalkozni; mindamellett a helyi körülmények tüzetes ismeretére alapítva, kizártnak tekintjük azt, hogy a jelenleg is 8 öl széles gránátos-utcza kiszélesítése szükségessé válhatnék. Igazolja e felfogásunkat az a körülmény, hogy a kérdéses utcza egy fő közlekedési ér jelentőségére soha sem emelkedhetik s ha pl. a koronaherczeg-utcza, mint kétségtelenül igen élénk fő közlekedési ér ebbeli rembdtetésének szintén nem több, mint 8 ölnyi szélességében megfelel, úgy kézzel fogható, hogy a gránátos-utczai hasonlíthatatlanul csekélyebb forgalomra a mostani 8 öl szélesség teljesen s mindenkoron kielégítő lesz. Másrészt a granátos-utcza netáni kiszélesítése, a Dreher-palotán kívül is, tömeges és oly költséges kisajátítást idézne fel, mely a főváros vagyoni erejéhez mérve bizonyára nem volna indokolható. Nem feledkezhettünk meg továbbá arról sem, hogy a Kossuth Lajos-utcza éjszaki oldalán fekvő ingatlanok tulajdonosait törvény kötelezte, hogy a szabályozási vonalon záros határidő alatt újonnan építsenek. Ezen kötelezettségüknek az illetők elismerésre méltó módon pontosan meg is feleltek; az igazság és méltányosság súlyos megsértése volna tehát azokat, akik a szabályozási vonalon építkeztek, annak a büntetésnek kitenni, hogy éppen a hatóság rendelkezése alá jutott Dréher-ház a szabályozás gátjául, az üzleti és forgalmi viszonyok várva várt természetes ki6*
