Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1899. évi működéséről - II. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés

— 38 —

hallgatag elejti az állam irányában a fentiek szerint támasztott igényeket, másrészt azonban ezekkel az 1870. évi X. t.-cz. 14. §-a alapján a fővárosi pénzalap ellen fordul és ezen alap viszonyainak s jövő alakulásának megvizsgálására vegyes bizottság alakítását kéri a mi- nisterelnök úrtól, aki mindezekre 1897. évi január hó 20-án 23647|896. sz. alatt kelt leiratával tüzetesen válaszol, kimutatva, hogy a t. Közönség ezen újabb állás- foglalása is tarthatatlan, mert a szabályozásnak ama több költsége, melyet a székes-főváros terve okoz, csak magát a székes-fővárost, nem pedig az általunk kezelt fővárosi pénzalapot terheli, mely utóbbiról, eltekintve attól, hogy ha országos érdekekből hivatva is van a székes fővárost a fejlesztés munkájában támogatni, de a támogatás mértékére nézve lekötve nincsen és irányában a székes-fővárosnak az 1870. évi X. t.-cz. követelési jogot egyáltalán nem adott, a kérdéses esetben szó sem lehet, azon oknál fogva, mert a hidakkal kapcsolatos szabályozás költségeinek viseléséről külön specialis törvény, az 1893. évi XIV. t.-cz. intézkedik. A kérdés tehát ezen utóbbi törvény szerint való megitélés alá esik és tekintettel arra, hogy ez a törvény a fedezetet a szükséglettel egyensúlyba hozta s az egyensúlyt a székes-főváros költségesebb szabályozási terve bontotta meg, már ez az egy körülmény is teljes mértékben igazolja, hogy a több- költséget, mint a saját tényének okszerű következményét egyedül a székes-főváros tartozik viselni.

Kezdetben hivatkozott becses átiratának alapját képező ügyosztályi előterjesztés is ezen történeti előzményekből világosnak mondja azt, hogy „a közgyűlés az 1896. évi április hó 1-én 434. sz. alatt hozott határozatában befejezettnek kivánta tekinteni a szabályozással kapcsolatos ügyeket.“ És érthetetlen, hogy ez az előterjesztés ugyanakkor, mikor e tényt constatálja, másfelől minden átmenet nélkül arra a következtetésre jut, hogy „a közgyűlés semmiféle követelési vagy kár- talanitási igényéről le nem mondott.“

Ez volna az egyik szempont, melyre a t. Közönség a 368|99. kgy. számú átirattal felelevenitett kártérítési igényével támaszkodik. A másik szempont, pedig az, hogy a létező állapotot mi bolygattuk meg azzal, hogy a kigyótóri telkeket eladtuk Klotild föherczegnő 0 Fenségének, aki azokat mindjárt ki is épitteti.

Ami az elsőt illeti, nem teszszük kérdés tárgyává, vájjon a t. Közönség kártérítési igényeiről lemondott-e vagy nem? De constatálliatjuk, hogy ezeket az igényeket sem a m. kormány, sem mi soha el nem ismertük, sőt azokat mindjárt kezdetben, évekkel ezelőtt már