Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1899. évi működéséről - II. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés
— 35 — A kérdés teljes megvilágítása végett ezen átirata adott válaszunkat szintén egész terjedelmében közöljük: 1568. szám. 1899. Budapest- fő- és székesváros t. Közönségének Budapesten. A folyó évi márczius hó 1-én és folytatólag 2-án tartott közgyűlésből 368. sz. alatt kelt becses átiratban foglalt azon kérésére, hogy az eskütéri hid balparti feljárójával kapcsolatos szabályozásnál táplált kártérítési igényeinek kielégítésére újabb tárgyalásokat indítsunk, következőkben van szerencsénk válaszolni: Ismeretes a t. Közönség előtt, hogy a törvényhozás ?z 1893. évi XIV. t. ez. alkotásánál az eskütóri hídhoz olyan útvonal megállapítását vette czélba, mely a régi városháza és a belvárosi plébániatemplom érintése nélkül legyen létesíthető, pénzügyi okokból mellőzvén azt a tervet, mely ezen épületek eltávolítását vonta volna maga után. A t Közönség és részünkről kiküldött vegyes bizottság javaslatára ennélfogva az idézett törvény által teremtett helyzetben az eskütéri híddal a bal parton kapcsolatos szabályozásra nézve 1891. január hó 18-án 64—153. sz. alatt kelt átiratunk tanúsága szerint oly tervet fogadtunk el, mely nem érinti sem a templomot, sem a városházát. Az a szabályozási vonal, mely a városházát a kérdéses terv mellett is érinti a 70-es években megállapított általános szabályozási tervnek ama dispositioját képezi, mely szerint a Városház-utcza 8 ölre kiszélesítendő volna; a hidra vonatkozó szabályozási tervben a Városház-utczát ugyan 10 ölesnek vettük, de a két ölnyi többletet a szemben fekvő telkekből vontuk el. Egy szóval a városházának azon helyzetén, melybe az az általános szabályozási tervnek még a 70-es években történt megállapításával jutott, az eskütéri híddal összefüggő szabályozási tervezetben egyáltalán nem változtattunk semmit. Ezt a tervet a t. közönség, bár előzményeit s a törvényhozás intentióit jól ismerte, nem fogadta el, hanem 1894. február hó 28-án 223. kgy. sz. határozatával kijelentette, hogy a belvárosi plébánia-templomot nem tekinti oly elhárithatatlanak adálynak, mely a helyes megoldásnak útját állaná. 5*
