Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1897, 1898, 1899, 1900, 1901 (Budapest, 1898-1902)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1899. évi működéséről - II. Az uj hidakkal kapcsolatos rendezés
32 azoknak tehát a különböző munkanemekre való tekintet nélkül szüksógkóp egy vállalat kezében kell egyesülniük; 3. a munkák befejezésére nézve irányadó az a munkaprogramra, melyet a múlt évben tettünk közzé, mégis oly külömbséggel, hogy azok a munkák, melyek a budai oldalon 1899-re voltak tervezve, 1900. junius végéig lesznek befej ezendők; 4. jogosítva lesz a vállalkozó az egyes években teljesített és területileg összefüggő és elhatárolható munkákra nézve a végszámlát a későbbi munkáktól elkülönítve is bemutatni és az ekként leszámolt munkálatokra nézve az ideiglenes átvétel 3 hó alatt megejtendő, külömben pedig a vállalkozó jótállási kötelezettsége az illető munkákra e 3 hó leteltétől számítandó. Az árlejtésre 11 ajánlat érkezett; legkedvezőbb volt Freund Henrik és fiai és Dénes Zsigmond társvállalkozóknak az összes munkákra tett ajánlata 1,132.550 korona és 92 fillér végösszeggel. A szerződést tehát ezekkel a társvállalkozókkal kötöttük meg, kik a rendezést megfelelő erővel még a múlt évben megkezdték s programmszerüen folytatják, úgy a pesti mint a budai oldalon. Az eskütéri hídhoz tartozó szabályozás keretében a belvárosban számos telektömb keletkezett, melyek értékesítéséről az előbbi alkalommal tettünk jelentést. Ezt most kiegészíthetjük azzal, hogy az u n. Curiai-tömb időközben szintén eladatott a legmagasabb csász. és kir. magán és családialapok számára, □-ölenként 2200 koronáért. Itt nemcsak az eladás ténye, hanem s még sokkal inkáb a vevő személye magyarázza azt a hazafias örömet, melyet az esemény fővárosszerte előidézett. A telek beépítése már folyamatban is van, és lényegesen hozzá fog járulni a környezet díszének emeléséhez. Az épület, melyet a közvélemény ösztönszerüleg máris „a király házának“ nevezett el, kapcsolatban Klotild főherczegnő, 0 csász. és kir. Fenségének díszes bérpalotáival, egyszersmind örök időkre tanujele marad annak a kegyességnek, melyei a legmagasabb uralkodó ház a székes-fő város fejlődésének ezen újabb alakulásában részt venni óhajtott. Az utóbb említett építkezések alkalmából, különösen tekintettel arra, hogy a kigyó-utczai telektömbön épülő ház nyugoti homlokzata elé jövő járda a városház-utcza kocsiutját egészen lefoglalja és elzárja s igy a közlekedési összefüggés a váczi utcza, meg a Lipót-utcza között megszűnik, szükséges volt, hogy a régi városházának eltávolítását megpendítsük és szorgalmazzuk. A székes főváros úgy hitte, hogy amit tőle kívánunk, ezért kártalanításra van jogos igénye. Ezt a következő átiratban fejtette ki:
